Szezonkezdés a Balatonon
Szerencsésnek mondhatom magamat, mivel a barátaim társaságában kezdhettem meg a 2022-es szezon első horgász túráját, mindannyiunk kedvenc vízén, a páratlan lehetőségeket kínáló Balatonon. Időpont tekintetében, azon a hétvégén tudtuk megkezdeni a túrát, amikor a Balaton VIP verseny véget ért. A közép- vagy a nyugati medencét preferáltuk inkább, így a Balatongyörökön elhelyezkedő Pikkely-tanyára esett a választásunk. Foglalás kapcsán a lehetőségeink korlátozottak voltak, egyetlen egy időpont volt még szabad két stégre április elején. Nem haboztunk! Április. 3-án a Bakony szívéből indultunk, Zircről, ahol reggelre 15 centiméter hó hullott.
Havas reggel Zircen
A Balaton parton már nem volt hó, de az időjárás zordabb arcát mutatta. Erős szél, másodfok, 6 fok hőmérséklet. A helyszín remek lehetőségeket biztosított számunkra, az előttünk álló 120 órára. A parton alakítottuk ki a táborunkat, de mindkét stégen felállítottunk még egy-egy sátrat is, hogy szélvédett körülmények között tudjuk élvezni a kikapcsolódást.
A stégekhez vezető „út”
Nem tudtunk vízre szállni késő délutánig, de az este közeledtével mérséklődtek a széllökések, így minden szerelék a helyére került még sötétedés előtt. Első körben 350 méter távolságban helyeztem el egy bóját, s itt alakítottam ki egy 20 méteres sávban az etetéseimet, mely egy kagylókkal teli, körülbelül 30 cm iszaprétegen terült el. A Hal-Tintahal és a Rák-Eper bojli kapott főszerepet, 24 mm-es méretben, körülbelül 1 kilogramm mindkét ízből.
Hal-Tintahal ízvilág
Rák-Eper ízvilág
A következő néhány sorban a szerelékem kapcsán említenék meg néhány dolgot: Nagyban preferálom a köves, elhagyós szereléket, ezen alkalommal sem volt ez másképpen. A környezetbarát szempont mellett, további előnyei is vannak e megoldásnak, még pedig az, hogy kapás után a kő kicsúszásával, a szerelékünk elveszti a súlyt, s így fárasztáskor, a plusz súly nem okozhat nagyobb sérüléseket a horog ütötte seb körül, ily módon csökkentve a halvesztés kockázatát is. Súlyként 300-340 grammos köveket, előkeként 25 librás fonott zsinórt használtam, 35 cm hosszúságban az iszap réteg miatt, melynek végén a 2-es méretű horog foglal helyet befordítóval, s ólom pasztával a jobb akadás érdekében. Indokolt előtét zsinór használata is a Balatonon a rengeteg kagyló miatt, én személy szerint a monofil, átmérőben változó zsinórokat részesítem előnyben.
Elhagyós végszerelék
Az első éjszakánk csendesen telt, rá tudtunk pihenni az elkövetkezendő napokra. Szerencsénkre a szél nem erősödött fel a délelőtt folyamán az előző napi szintre, így részletesebben meg tudtuk vizsgálni az előttünk elterülő ajzat által kínált lehetőségeket, a radarunk segítségével. Igazából nem találtunk ígéretesebb helyeket, így nem is változtattunk. Beszélgetés, múlt idézés, csodás panoráma, Balaton.
Badacsonyi tanúhegyek
Eközben a magas légnyomás (1027 hPa) erőteljesen csökkenő tendenciát mutatott. Bizakodva vártuk a folytatást. Mielőtt az éj ráhúzta volna a leplét az égboltra, frissítettünk mindannyian a szerelékeinket. Az esti közös vacsoránál fontolgattuk, hogy ha a második nap délutánig nem lesz komolyabb történés, akkor változtatni kell. A hajnal Norbi barátomnak tartogatott eseményt, amit egy kisebb példányt testesített meg, s már a megszákolást követően visszanyerte szabadságát. Ezzel sajnos nem jött meg a várt áttörés, de nem csüggedtünk, vízre mentünk, s 180-300 méterig bójákat helyeztünk el különböző távolságokban. Az egyik szerelékemet egy 200 méteren lévő bójához tettem, a másikat pedig körülbelül 340 méteres távolságban raktam le. Így próbáltuk teljes sávban lefedni az előttünk lévő pályát. Szeles, de lassan emelkedő hőmérséklet jellemezte a napunkat.
Tavaszi naplemente
Mély gondolkodásra késztetett a kapás nélkül eltöltött idő. Mi lehet a probléma, mit kellene másképpen csinálni, hogy eredményre vezessen. Arra a következtetésre jutottam, hogy a távokon nem igazán tudunk már változtatni, hat különböző távolságban helyeztük el a csalijainkat. Elég kicsinek tartottam a valószínűségét annak, hogy mindhárman nem megfelelő helyeket horgászunk meg. Másik oldalról megközelítve a dolgokat, eldöntöttem, hogy az egyik szerelékemen változtatni fogok a következő napon, egy balanszírozott csalikombinációt kínálok majd fel, hóember formájában a távolabbi bójámnál.
Rák-eper hóember
A közös esti eszmecsere után, mindannyian nyugovóra tértünk, de gondolataim még mindig cikáztak, nehezen is tudtam álomra hajtani a fejem. Hajnalban, a jelzőm riasztása törte meg álmomat. Norbi és Zoli barátom, készülődve, már a stég bejáratnál vártak. A stégre érve realizáltam, hogy ejtős kapással érkezett a jelentkező, csónak, és már mentünk is a hal fölé. Éreztem, hogy kisebb példánnyal van dolgom. A 6 kilogramm feletti pikkelyesnek a dupla 24 mm-s Hal-Tintahal bojli nyerte el tetszését, ami a közelebbi bójámnál pihent. Örültem ennek a pontynak, a kisebb mérete ellenére is, bizodalmat adott a maradék időre.
Az első pikkelyes
Az éjszaka már nem tartogatott további történéseket. Norbi barátomnak jelentkezett egy hasonló méretű példány, a nappali frissítése során. Sajnos a hóember kombinációm sem hozta meg az áttörést. Az utolsó éjszakára készülve, továbbra is próbáltam megfejteni, miért nem sikerült az elmúlt 96 óra alatt több kapásra bírni a halakat. Arra gondoltam, hogy alkonyat előtt még mindenképpen frissítek, másrészről pedig, hogy ha ennyire nincs mozgás 350 méteres távolságig, akkor nagy az esély arra, hogy távolabb húzódtak a pontyok a parttól. Az ötletem az volt, hogy a belső bójámnál fogom az etetés szélén elhelyezni a dupla bojlikkal csalizott előkét, amit összekötök egy befelé elnyúló vonal etetéssel. Az utolsó este is jó hangulatban telt, a csekély fogás ellenére. Mindannyiunk jól tudta, hogy bármelyik pillanatban jöhet egy jó hal. Még éjfél előtt lepihentünk. Néhány óra elteltével, hajnalban a távjelzőm ébresztett. Szóltam Norbi barátomnak, hogy menni kell, „akció” van. A távolabbi szerelékem iránt érdeklődött valaki. Csónakba szállás, majd nekivágtunk az erősen hullámzó víznek, elsőfokú viharjelzés volt. Nyertük a métereket, és azt vettem észre, hogy már túlhaladtunk 200 méter után a szerelékemen. A hal 350 méterről visszahúzta a szereléket a part felé. Ebből rögtön gondoltam, hogy szebb példánnyal állok szemben, bár elbizonytalanodtam, amikor a tiszta kontakt után rövid időn belül a hullámok között láthattuk már az ellenfelemet. Ezután beleerősített és mélybe húzta a szereléket, majd a következő vízfelszín érintéskor a farokúszója látványa rögtön eloszlatta a kételyeket, ez az a hal, amiért érdemes volt kitartónak lenni. Mérlegelés után kezemben tartottam a majdnem 14 kilogrammot meghaladó tövest.
Gyönyörű balatoni tőponty
Diszkrét örömöm mellé az a gondolat társult, hogy a vonal etetés jó húzás volt, és nagyon bíztam abban, hogy egy következő kapás is ezt támasztja majd alá. 2 óra elteltével újabb jelzés, ismét a belső bójáról jelentkezett kapás. Ez volt az a pillanat, hogy bizonyosságot nyertem, a taktika bevált. A fárasztást már mérsékelt szélben és a pirkadat küszöbén élvezhettük. A komoly ellenállást tanúsító ellenfelemmel szemben, sikerült megnyernem a párharcot. Őszintén mondhatom, hogy az úszó mérlegelőben feküdt életem eddigi legértékesebb hala, és ez nem máskor adta ki a Balaton, mint a születésnapom hajnalán. Hihetetlen volt! A partra tartó útközben elmondhatatlan érzések törtek fel bennem, amit a szótlanságom is tükrözött, még mindig nem találom a szavakat. Hal pontos súlya, 17,35 kilogramm volt, akire nagyon vigyáztunk.
Felejthetetlen pillanat
Fogd meg & Engedd vissza
Sikerül még a tábor bontás közben egy 7 kilogramm feletti tükör pontyot is fognom zárásként.
Az egyetlen tükör ponty a túra során
Túlzás nélkül állíthatom, hogy a Balaton Magyarország „ékköve”! Közép- és Nyugat-Európa legnagyobb tava itt van nekünk, s lehetőséget nyújt, hogy hódolhatunk szenvedélyünknek. Számos beszámoló tanúsítja, hogy az elmúlt évtizedben pozitív irányultságot vett, hogy mennyire tartjuk szem előtt természeti értékeinket. Nagy szerepünk van, pontyhorgászoknak, hogy ez a jövőben sem legyen másképp, s ennek köszönhetően újabb horgász élményekkel gazdagodhatunk! Zárszóként szeretnék köszönetet mondani barátaimnak, Norbinak és Zolinak az együtt eltöltött időért, Szabó „Pipsi” Istvánnak a remek csalikért, melyek újfent bizonyították hitelességüket, s végül, de nem utolsó sorban elismerésemet fejezném ki a Balatoni Halgazdalkodási Nonprofit Zrt. összes dolgozójának az eredményes munkájukért.
