Szeszélyes Saaler Mühle

Peszleg Gábor vagyok, 6 éves korom óta aktívan horgászom, 1988-ban,14 évesen tettem horgászvizsgát Magyarországon, majd 2016-ban sikeresen megszereztem a méltán hírhedt német engedélyt is. Szinte az összes módszert végigpróbálva, nagyjából 20 éve a pontyhorgászat
megszállottja lettem. Ettől az évtől pedig az a megtiszteltetés ért, hogy a By Pipsi Prodtuct csapatához csatlakozhattam. Németországban élek, és itt is hódolok a szenvedélyemnek, így reményeim szerint az itt szerzett tapasztalataim, és fogásaim szeretném nektek bemutatni az elkövetkező időben. Előszeretettel, és többnyire a természetes vízeket látogatom, vad halakra vadászva.

Ezt a 72 órára tervezett április végi túrát egy erős lehűléskor kezdtem meg a kedvenc egyesületi tavunkon, az észak-németországi Bensbergben. Egy nap alatt 11 fokot esett a hőmérséklet, de ennek ellenére reménykedve vártam ezt a túrát. A Saaler Mühle egy természetes tó, amit egy hideg vízű, gyors folyású patak táplál. Rengeteg benne a táplálék, a mélység átlagosan 1.5-3 méter közötti. Két sziget karakteresíti a medret, ami költőhelye az itt fészkelő madaraknak. Rengeteg vízbe dőlt fával, bokrokkal, igazi vadregényes környezet, mindez egy park  közepén. A nagy számban előforduló szárnyasok miatt sajnos a felszíni és vízközti módszer lehetetlen, azt pedig véletlenül sem akarjuk, hogy egyetlen is horogra akadjon, ismervén a német állat,-és természetvédelem vér szigorú szabályozását. Pedig a nyári hónapokban nagyon eredményes lehetne.

Erre a három napra több tervvel készültem, aszerint, hogy hol találok szabad helyet. A túrára az általam választott két csali, a Krill és a Liver volt, a saját íz azonos pop-upjaikkal, és pasztájukkal. Szerencsémre a kedvenc helyem szabad volt, így nem volt kérdés, hogy hol verek  tábort. Mivel már jól ismertem az előttem lévő szakaszt, így a helykeresésre nem sok időt kellett szánnom. A választásom a sekély vízre esett, közvetlenül az egyik sziget partjánál. Első etetésem egy vízbe dőlt fa mellett alakítottam ki, ahol 80cm-es a vízmélység, a mederfeneket pedig részben avar, és 20cm-es iszap borítja. A másik helyet egy bokor ágai alatt, kemény homokpadra tettem 1.2 méteres vízben. Etetésre felezett és egész bojlit használtam, kevés csemegekukoricával, liquiddel meglocsolva. A tapasztalataim, valamint a helyi, idősebb sporik elmondása szerint, tavasszal a felmelegedő vízben, és nyáron a melegben a pontyok a szigetek körül táplálkoznak, esélyesebb őket ott kapásra bírni.

Táborállítás, kipakolás és pár percnyi rendezkedés után, már húztam is be a végszerelékeket a két kiszemelt helyre, és megkezdődött a türelmes várakozás. Még tettem-vettem a sátram körül, amikor nem több, mint fél óra elteltével a homokpadra kihelyezett, egy szem 16mm-es Krill pop-up, Ronnie rigen felkínálva máris gazdára talált, amit erőteljes húzással jelzett felém. Elindult a hal egy akadó felé, amit már jól ismertem. Tudtam, ha eléri a fát, esélyem sem lesz. Ezért azonnal elkezdtem a nyílt víz felé irányítani - ami nem is ment olyan könnyen, mint ahogy gondoltam – de végül sikerült. Ekkor vette igazán kezdetét a csata, egy rendkívül jó erőben lévő harcossal. Végig próbált visszahúzni a sziget felé, és minden kirohanásával a bokrost célozta meg. Egy bő fél órás fárasztás után láttam meg először, csak ámultam a nagyságán és a szépségén, és bíztam benne, hogy végül bölcsőbe tudom majd fektetni. Az imám meghallgattatott, egy komoly küzdelem után végül sikerült megmerítenem, és végre a kezemben tarthattam ezt a csodálatos, fekete hátú, öreg tükröst, ami a mérlegelés során pontosan 21.46kg-ot nyomott. Hatalmas volt a boldogságom, hiszen ilyen kezdésre a legszebb álmaimban sem mertem gondolni.

Örömmámor, és kis pihenő után a végszereléket már húztam is vissza a helyére. A szép kezdésen elmerengve vártam a folytatást, de sajnos a nap hátralévő része eseménytelenül telt, így volt időm azon gondolkodni, hogyan fogom majd kicipelni a parkolóba a rengeteg cuccot, mert idefelé jövet a hűséges kiskocsim a teher alatt megadta magát. Felkészülve az éjszakára előkéket kötöttem, és azon tanakodtam, hogy az egyik szerelékemet kiviszem a mélyebb vízre, mert az éjszakára ígért mínusz 4 fokban elképzelhető, hogy ott tudok majd kapást elérni. A gondolatokat tett követte, elkezdtem keresgélni egy alkalmas helyet a sziget észak-nyugati csücskétől jobbra elterülő, mélyebb vízen, majd az egyik horgomat át is helyeztem oda. Az éjszaka folyamán teljes volt a csend, és reggel is, nyomát sem lehetett látni mozgásnak, illetve a megszokott ugrásoknak. Így telt el eseménytelenül a nap, amikor este 7 után egy gyenge ejtős kapásra lettem figyelmes, a 16mm-es epres lebegőre megéhező hatalmas dévért tarthattam a kezemben. Az éjjel még sikerült bölcsőbe fektetni pár kisebb pontyot, 4 és 7 kg között, ezen felül két 4kg körüli dévért, amik kivétel nélkül a Krillt részesítették előnyben. Majd hajnalban a mélyebb vízre kivetett májas hóembert szépen elhúzta egy hal, ráemelés után gondoltam, hogy egy kisebb ponty lehet, de egy rövid fárasztás után legnagyobb meglepetésemre egy 3kg körüli süllő volt a vendégem, a nászidejük kellős közepén.

Majd reggel a szokásos rendőrségi ellenőrzéskor, az egyik járőrtől kaptam a szomorú hírt, hogy este 22 órától újra életbe lép a kijárási  tilalom, ezért a túrát egy nappal előbb be kellett fejeznem. Nagyon elszomorított a tény, mert figyelembe véve az éjszakai eseményeket nagy reményekkel vártam a következőt. Még szombat reggel három másik egyesületi tag kihívott egy pisztrángfogó versenyre - amolyan levezető szórakozásként - amit megnyertem, az 1 óra alatt fogott 4 db szivárványossal. Mindösszességben ismét remek 2 napot sikerült eltöltenem itt, és bízva a legjobbakban, már gondolatban elkezdtem felkészülni a következő túrára, aminek időpontja jelen helyzetben még bizonytalan. A csalik nagyon jól teljesítettek, a Krillt felkínáltam több verzióban, szólóban pop-up, majd volt, hogy hóember, vagy éppen fekvő kombinációban. Kivétel nélkül volt kapásom és fogásom is. A máj-dinnye golyót csak hóemberként használtam, szintén eredményesen. Ebben az időszakban, ezen a vízen nagyon meglepett a halak kapókedve és aktivitása, amit teljes egészében a csalik attraktivitásának és minőségének tudok be.

Peszleg Gábor
By Pipsi Product