Sikersztori első nekifutásra
Május 17-et írtunk, mikor Boros Milán barátommal, és csapattársammal ellátogattunk az Előszállás és Daruszentmiklós között található Gulya Carp Lake 1-es faházas állására, abban a reményben, hogy a By Pipsi Product Big Fish termékcsaláddal horogvégre tudjuk csalni a tó nagytestű pontyait. A reggel kicsit nehezen indult, mivel a bepakolás előtt már elkezdett esni az eső, de kicsit sem tántorított el minket az időjárás, mivel már nagyon vártuk, hogy végre a parton legyünk, és a szenvedélyünknek tudjunk hódolni. Számunkra egy teljesen ismeretlen vízre mentünk, ami 22 hektáron terül el. Sok-sok éven át nevelő halastóként üzemelt, 2020 óta pedig a nagy halakra vágyó horgászokat várja. Tiszta, kultúrált környezet, és segítőkész halőrök fogadják a vendégeket. A faházak fel vannak szerelve hűtővel, mikróval, hűtő-fűtő klímával, tv-vel és 2 db emeletes ággyal. Minden horgászhelyen stégek találhatók, melyek nem túl nagyok, de két fő részére ideálisak. A tavat 5-25 kg közötti pontyok és amurok lakják, de megtalálható benne pár darab kisebb tok is. A víz sok-sok lehetőséget tartogat magában, a víz leengedését követően a tulajok kikotorták az iszapot, töréseket hoztak létre, a természetes akadók mellé elhelyeztek mesterségeseket is, hogy izgalmasabbá tegyék a horgászatokat. Nem a legegyszerűbb pálya, de nem is a legnehezebb, szerintünk közepes nehézségű, tökéletes választás lehet annak, aki szereti a kicsit melósabb pecát.
Érkezést követően a halőrháznál a tógazda fogadott minket, akinek a személyében egy igazán segítőkész embert ismertünk meg. Nem siettünk sehova, így el is beszélgettük az időt, kiváltottuk a jegyet, és sok jó tanácsot kaptunk a vízről. Elkísért minket a házunkhoz, ahol a 48 órás
horgászatot töltöttük. Kipakolás előtt Milánnal az állás előtt elterülő vízterületet figyeltük, megbeszéltük a helyeket, és a taktikát. Jómagam a stég bal oldalát választottam, mert megtetszett a nádas mellett lévő bedőlt fa, és a tógazda tanácsára, a gát vonalában lévő régi patakmeder.
Milán a stég jobbjáról 3 bottal horgászott, egyik szerkóját a fél távon lévő akadó közelében helyezte el, a másodikat a régi patakmeder vonalában,a harmadikkal pedig a patakmeder, és a nádfal közötti részt próbálta. Kereső horgászatot folytattunk, mivel nem ismertük a tó sajátosságait, hogy hol lehetnek a halak, csak a tapasztalatainkra, és az összegyűjtött információkra tudtunk hagyatkozni. Ennek fényében nem is bójáztunk, és nem is tapogattunk. A szerelékeinket etetőhajóval juttattuk a kívánt helyekre. Az időjárás velünk volt a kezdés alatt, mert szerencsére arra a kis időre elállt az eső. Én kétféle csalit használtam, a Krill és Spice ízekkel, Milán hárommal, a GLM, a Fish, és a Liver golyókkal. Etetés terén csak bojlit használtunk, amit nem vittük túlzásba, körülbelül 10-15 szemet tettünk minden húzáshoz, a horogcsalit aminoba áztattuk. Behúzást követően reméltük a legjobbakat.
A változékony időjárás még hevesebb esőzést hozott, örültünk is, hogy befejeztük a cuccok behordását, és élvezhettük a faház nyújtotta kényelmet. Reménykedtünk benne, hogy az eső csillapodni fog, és a halak kapókedve is megjön. A vihar nem hagyott alább, inkább még jobban rázendített, a felhőszakadás erős széllel párosult. Hallgattuk a természet haragját, amikor egy éles hang hallatszott, ami folyamatos lett. Igen, megjött az első kapás, amire körülbelül 20 percet kellett várni. Milán középső botja füstölt el, ami a régi patakmederhez volt behúzva, Fish bojlival csalizva. Nem zavart minket a kint tomboló égi áldás, vettük a kabátot, és csináltuk, amiért jöttünk. Több, mint negyed órás fárasztás után egy szép tükröst pillantottunk meg a víz alatt. Már nem volt rajtunk száraz rész, de kicsit sem zavart minket, örültünk, hogy a megfelelő helyen voltunk a megfelelő csalival. Az első halunk a túrán 12.5 kilót nyomott, fénykép és fertőtlenítés után mehetett is vissza a természetes közegébe, mi pedig a házba átöltözni, és felmelegedni kicsit.
Szerencsénkre az eső elállt, és kezdett jobb idő lenni, a következő kapásra sem kellett sokat várni - még az előző botot sem tudtuk visszahúzni - ami Milán 3. botjára érkezett, a GLM csalival. Sajnos 2-3 perc fárasztás után akadóba ment, el is veszítettük a halat. Nem búslakodtunk, hanem egyből húztuk is vissza az újra felcsalizott előkét, de ekkor már a nádfal helyett ezt is a régi patakmeder vonalába. Sokáig nem kellett várni az újabb érdeklődőre, társamnak ismét a Fish-sel csalizott botja füstölt el, ami egy 11.1 kg-s pontyot eredményezett. Ugyanazon a helyen, ugyanazzal a csalival 4 db pontyot sikerült szákba terelni 3 óra leforgása alatt, amelyek súlya 10 és 12 között voltak. Nagyon örültünk az eddigi eredménynek, jó kezdést tudhattunk magunk mögött. Nem gondoltuk volna, hogy ilyen gyorsan rátalálunk a halakra. Közelgett az este, kint ültünk a teraszon és csodáltuk a tájat, amikor cimbim jelzője ismét felcsendült. Megakasztást követően az én botomon is megindult az élet, a Krillel csalizott horgot vette fel egy ponty. Két nagyon szép tükröst sikerült lencsevégre kapni. Milánnak egy 13.1,
nekem pedig egy kerek 12 kilós erőgép volt a jutalmam. Az este folyamán még két bajszos tette tiszteletét a matracon, mindkettő halas bojli kedvelő volt. Az este nyugodt volt, még beszélgettünk, elemeztük a napot, és reménykedtünk benne, hogy a másnap még több élményt tartogat számunkra.
Reggeli fél 6-ot ütött az óra, vagyis a kapásjelző, szép, folyamatos hangjára ugrottunk ki az ágyból, és elkezdtük a napot. A GLM és a Krill ismét megmutatta, hogy a halak nem tudnak neki ellenállni. Rövid fárasztás után két pikkelyest fektethettünk bölcsőbe.
Épp a friss csalikat fűztük fel a hajszálelőkére, mikor a balos botom - ami a nádfal melletti akadóhoz volt rakva Spice hóember csalizással - végre megszólalt. Először nem éreztem nagy ellenállást, azt is gondoltam, hogy leakadt, viszont mikor a part közelébe ért, megindult, és olyan
erőteljesen húzott, hogy ilyet még nem éreztem. Akkor tudtam már, hogy ez nem lesz rossz. A part közelében, ahogy fordult, csak egy hatalmas farokúszó szórta szét a vizet, és újra elindult. Harmadik nekifutásra sikerült megszákolni az öreg tövest. Mérlegre rakva szembesültem vele, hogy új egyéni rekordot tudhatok magaménak, pontosan 19.1 kilót nyomott. Nem lett meg a 20 kilós álomhatár, de így is hatalmas volt az öröm, ami még sokáig emlékezetes marad számomra. A szerelékemet az akadóhoz vittük vissza, abban a reményben, hogy ismét valami testes példány jelentkezik a fűszeres hóemberre.
Ekkor már egyet kivéve, minden előkénk a régi patakmeder vonalában volt, egy bottal próbáltuk vallatni a nádfalat, néggyel pedig a medret. A nap olyan meglepetést tartogatott számunkra, amire álmainkban sem gondoltunk volna. Egyik kapás érte a másikat, mindegyik ízvilág
kimagaslóan működött. Dupla kapásra már fel voltunk készülve, de hogy tripla, és még négyes kapás is érjen bennünket, arra már nem. A halak súlya 5 kilótól 18 kilóig terjedtek, a testesebbek fárasztása méretük és erejük miatt hosszabbra sikerült. A halőr jött nekünk segíteni, meríteni, letárolni a halakat, hogy tudjunk fárasztani. Elmondása szerint ritka az ilyen teljesítmény, hogy azon a helyen valaki 17 halat tudjon fogni 1 nap alatt. Pihenni csak akkor tudtunk egy kicsit, mikor az etetőhajó akkumulátorai töltődtek, pedig 3 darabbal is készültünk.
Estére csillapodott a szél, ezzel együtt a halak kapókedve is alábbhagyott, de legalább volt egy kis időnk lazítani és megebédelni, így, késő délután. Este nyolckor érkezett csak az újabb kapás, ami egyben a nap utolsó halát is jelentette, mely bentről érkezett egy szem 24 mm-es
Krillre. Az éjszaka csendjét hajnali 1 kor egy dupla kapás zavarta meg. A halas és a rákos tetszett meg két szép tükrösnek, amelyek 11 és 13 kg-t nyomtak. A helyválasztás sikeresnek bizonyult, a patakmeder minden csalinkra adott halat, kicsit is és nagyot is.
A harmadik egyben utolsó nap, már túl sok izgalmat nem tartogatott, mivel ébredés után el is kezdtünk összepakolni. Sajnos indulni kellett haza, de a Krill a jobbos botomon adott még egy utolsó halat, ami erőteljes húzós kapással riasztott. Egy hosszas fárasztás után, 15.7 kilós
tükörponttyal zártuk a horgászatunkat a Gulya Carp Laken. A halőrháznál még elbeszélgettünk a tógazdával és elindultunk haza.
Összességében egy nagyon mozgalmas horgászatot tudhattunk magunkénak, egy, most már nem teljesen ismeretlen vízen. Nem gondoltuk volna, hogy 48 óra alatt sikerül fognunk 29 halat, 360,7 kiló összsúlyban. Az átlagsúly 12.43 kg lett. Nagyon meg voltunk elégedve a
csalikkal, egytől egyig bizonyította, hogy helye van a horgászcsali-piac nagy palettáján, köszönjük Pipsinek a kiváló minőséget, és szakmai hozzáértését. Csak előre a By Pipsi Product-tal.
A tavat magas szinten a kultúráltság jellemezte, mind a faházak, vizesblokkok és a környezet terén. A tógazdák rendívül segítőkészen álltak hozzánk, amiben lehetett segítettek. Biztosak vagyunk benne, hogy vissza fogunk még térni a tóra, viszont akkor másik helyre. A sziget a célpont, új kihívásokkal, reméljük még ezt a teljesítményt is sikerül felülmúlnunk.
Horgásztársi üdvözlettel:
Rudics Tamás és Boros Milán
By Pipsi Product DPC Carp Team
