Peca a „Tőzegbe vájt CarpÁTOK-on”
Az idei évben is, mint már több éve Pünkösdkor családi horgászaton vettem részt édesapámmal. Szinte már hagyományként, ismételten a Zalaszentmihályi Öregtóra esett a választásunk. Számomra egy mumus helyre, az 1-es állásra sikerült foglalnunk. Érkezésünkkor mérsékelt Déli szél fújt, ami kissé megnehezítette a helykeresést. Azonban röpke két órán belül sikerült kettő ígéretes helyet találnom, amit alaposan meg is etettem. Nagyjából 200 méteren a baloldali botomat egy sűrű töklevelesben helyeztem el, itt sikerült találnom egy púpot, ahol körülbelül 2.5 méterről 1.5-1.7 méterre tört fel a víz. Mint utólag kiderült, ez a helyem vált be a legjobban. A második horgászbotomat pedig már-már a túlparton az ívó halak becserkészése céljából egy nádas elé helyeztem el.
A túrára két fajta csalit hoztam magammal. Ezek a GLM és Krill bojlik voltak 24-es méretben.
A gyönyörű környezet és a bizalom a minőségi termékekben nyugalmat adott a kapástalan időszakban.
Az első nap, valamint a második nap szinte eseménytelenül, pár apróbb példány szákba terelésével telt el. A kapástalan időszakot a golyók szárításával, valamint különböző szerelékek kipróbálásával töltöttem, hiszen meglepettségemre a törpeharcsák már most brutálisan elemükben voltak. Miután a bojlik megfelelő keménységet elérték, elkezdtem dupla 24-ről egy szem 24-es golyóra váltani behúzáskor, hiszen már nem annyira rágták a kis ördögök, mint a túrám elején. A kitartás, mint mindig, meghozta a gyümölcsét. A harmadik nap reggelén elfüstölt a bal oldali botom, onnantól pedig nem volt megállás, mentem is a csónakba egy élménydús küzdelem reményében, amit sikeresen megnyertem. Az „ellenfelem” nem volt más, mint egy gyönyörű ikrákkal teli töves. Súlya elérte a tíz kilogrammot.
A képen az első 10kgt meghaladó Krill kedveló
Az első nagyobb potyka után sorra érkeztek a kapások. Tudtam, hogy a kitartásom és a megannyi próbálkozás sikerre fog vezetni és végre a jó úton haladok. Harmadik éjszakától kezdve egészen az utolsóig a horgászatot lehetetlenné tevő zivatarok haladtak át fölöttünk megállás nélkül. Néhány villámcsapást a táborunktól alig párszáz méterre láthattunk. Egyben volt gyönyörű és rémisztő látvány. A továbbiakban taktikámat folytatva minimális etetéssel folyamatosan érkeztek a kisebb-nagyobb példányok egy fotó erejéig.
A képen a legnagyobb GLM bojlira érkező hal látható
Az utolsó reggelen megérkezett a személyes kedvenc halam, ami nem volt más, mint egy hosszúkás tükörponty. Nem volt a legnagyobb példány a túrán, de nekem nem ez számít. Számomra egy hal értéke a fárasztás közben rám ható élmények, valamint a halfogáshoz történő úthoz köthető. Ez a hal több mint fél óra fárasztás után adta meg magát. Összesen kettőt csippant a jelzőm, de tudtam erre már rá kell mennem, hiszen a sűrű töklevelesben minden méter számít. A kampózó eszköz és a tökéletesen megkötött combi-rig segítségével magabiztosan küzdhettem az elemekkel.
Összegezve a túrámat. Nagyon régen volt részem ilyen embertpróbáló horgászatban. Megszámlálhatatlan előkét próbáltam, minden behúzásnál újat kellett vinnem, hiszen a törpeharcsák a 20 cm-es előkét 5-6cmesre összegubancolták. Ezt leszámítva eseménydús és élvezetes horgászatban volt részem. Hamarosan folytatás!
Köszönöm Pipsinek a minőségi termékeket.
