Májusi pontyparádé
Magamhoz képest kicsit megkésve kezdtem meg az idei szezont, normális esetben a tavasz végéig túl vagyok már 2-3 túrán, de sajnos az idei év más mint a többi, számomra több szempontból is. Magánéleti és munkaügyi gondok nehezítik a horgászatok időpontjának kiválasztását, és kivitelezését. Pozitívumként viszont elmondhatom, hogy Szabó Pipsi István nekem is lehetőséget adott reklámhorgász csapatában, így mostantól ennek tudatában készülök fel a túráimra, és lehetőségeim szerint törekszem minél jobb eredményeket elérni. 10 éve horgászom bojlis módszerrel, viszont az igazán nagy halak még váratnak magukra, ezidáig még nem sikerült átlépnem a bűvös 20+os határt, de tudom, hogy ezek a csalik meghozhatják nekem is az áttörést.
Május közepét írunk, az Arizóna horgásztavon töltöttem az év első, 48 órás túráját. Elég jól ismerem ezt a vizet, a tavaly ősszel megrendezésre került bojlis versenyt sikerült megnyerni. Az időjárás elég kiszámíthatatlan, a vízhőfok sem annyi, mint az ilyenkor megszokott, csupán 12 fokot mértem. Nem vártam túl nagy érdeklődést a halak részéről, de tudtam, hogy ezek a csalik rendkívül attraktívak, a hideg víz ellenére fel fogják kelteni a halak érdeklődését. Három típust választottam a termékcsaládból a három botra, illetve szerelékre, a szokásos kettő helyett, mégpedig a Spice, a Krill, és a Liver termékeit. Az utóbbiról a csapattársak rengeteg jót mondtak, szép halakat húztak vele, májas-gyümölcsös ízvilága miatt úgy gondoltam, hogy biztosan nem lövök vele mellé. A Krill, illetve alapvetően a rákos csali személyes kedvencem, de a Big Fish palettáján eperrel van keverve, így egyértelemű volt, hogy magammal hozom. Ha édes, illetve gyümölcsös jellegű csalit kell választani, mindig az epreset veszem magamhoz. A fűszer tipikus nyári csali nálam, de bizalmat szavaztam neki, szeretek néha szembe menni saját magammal az ilyen döntésekben - és milyen jól tettem.
Kora délután álltam neki a helykeresésnek, mondhatni meg kellett küzdeni az elemekkel, mert hol esett, hol pedig fújt, minden jutott, ami meg tudja nehezíteni a bója bejuttatását. Körülbelül 80-90 méterre raktam le, mert ott találtam egy picit keményebb, de iszapos placcot, 1.8 méteres mélységgel. Csónakból, tapogatórúddal végeztem a meder feltérképezését. Két nap állt rendelkezésre, egyszerre mindhárom kiválasztott csali bevetve. Illetve bevetésre került volna, épp a második töltetet rendeztem a hajómban, mikor a balos jelző már fütyült, 10 perccel azután, hogy vízbe került. Az elsőként behúzott Spice ahogy leért, robbant is, ezt a szép, 14.20 kilós pontyot köszönhettem neki.
Úgy voltam vele, hogy szerencsém volt, de nem bánnám, ha így folytatódna. Már az elején újra kint volt mind a három botom egyszerre, felcsaliztam őket, majd egymás után be is juttattam a helyükre. 20 perc elteltével a Spice megint elsült, majd újra, és újra. Próbáltam variálni a felkínálási módszerek között, szimplán illetve duplán is használtam a golyókat. 3 óra leforgása alatt 5db halat sikerült szákolni ennek a csalinak a segítségével, és volt köztük egy amur is, ami 12kg-ot nyomott.
Ezután egy picit lecsillapodott a halak kapókedve, fordult a szél, még erősebbre váltott, de legalább az esőt elfújta. Kora este volt, lassan 2 órája ültem kapás nélkül, mikor egyszercsak erőteljes jelzés volt a középső botomon, ami dupla 24 mm-es rák-eper bojlival volt csalizva. Már a ráemelésnél lehetett érezni, hogy jobb súlyban van mint az eddigiek, kitartóan is küzdött majd fél órán át. Csodálatos 19 kg-os tőponttyal ajándékozott meg a víz egy pár kép erejéig.
Akkor még mindig csak 6-7 órája horgásztam, és hét halnál jártam 8 és 19 kiló között. Ha már ekkor haza kellett volna mennem, akkor sem szólhattam volna semmi rosszat. Besötétedett, eljött az éjszaka, a Spice és a Krill folyamatosan dolgozott. 1-2 óránként kapásom volt, így túl sok alvás nem jutott, de megérte, mert reggelre 14 db kifogott halat jegyeztem fel. A második nappal elég csendesen telt, frontváltás, őrült áprilisi időjárás mutatta meg ezer arcát. Egyszercsak egy ejtős kapásra lettem figyelmes a jobbos botomon, ami mindeddig érintetlen volt. Erre a hajszálelőkére húztam a májas csalit, ami most gazdára talált. Hosszú, 30-40 perces fárasztás után egy 15 kg-os gyönyörű halat sikerült bölcsőbe fektetni, ami életem eddigi legnagyobb amurját jelentette.
Elérkezett a második este, megmondom őszintén bíztam abban, hogy nem lesz annyira pörgős, mint az előző, mert már eléggé fáradt voltam. Emlékem sincs már róla, mikor volt ilyen horgászatom utoljára, hogy akárhogyan kínálom fel a csalit, az kapást eredményez. Kitaláltam, hogy éjjel a pop-upokat fogom használni, Ronnie, Kombi, illetve D-rigeken. Az előbbire egy Spice lebegőbojli került, a D-rigre egy sárgadinnyés, illetve a harmadik előkére a favorit Krillt tűztem. Már bőven az igazak álmát aludtam, amikor elfüstölt a Spice, hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok, de sikerrel kifárasztottam egy 8-as tükröst. Épphogy visszaengedtem a halat, abban a pillanatban a másik jelző is megszólalt, és egy hasonló méretű nyurgaponty tette tiszteletét. A botokat már vissza sem húztam, mert szükségem volt egy kis pihenésre. A Krill viszont bent maradt, és fújta a hajnali ébresztőmet. A tervem az volt, hogy 5kor kelek, visszahúzom a botokat, és friss fejjel kezdek neki az utolsó napomnak. De legnagyobb örömömre ez nem így történt. 4:45kor ébresztett egy csodaszép 14.70-es töves, nem is lehet elképzelni jobb ébresztőt. Ő volt a záróhalam is egyben, délben befejeztem a horgászatot.
Összességében egy elképesztő szezonkezdés volt. A csalik teljes mértékben meggyőztek, hatékonyságuk megkérdőjelezhetetlen, mégis 8 kiló alatt nem akadt horogra. Volt alkalmam a paletta számos termékét áztatni, mind a süllyedő, mind a lebegő csalik eredményesnek bizonyultak. Az biztos, hogy az itt töltött idő alatt az én állásomon lett a legtöbb hal partra húzva. Bátran ajánlom mindenkinek a termékeket, legyen szó félnapos rapid pecáról, vagy akár egész hetes túráról.
Vígh Norbert
By Pipsi Product Team
