Kritikus lehülés kora tavasszal

A túrámat a lehető legszeszélyesebb időjárás befolyásolta, több napos felmelegedés után markáns hőmérsékletbeli visszaesés következett. Kitartó, erős északi szél borzolta az egyesületi tó felszínét. A legutóbbi horgászatom alkalmával már mértem a mélyebb részeken 8°C vízhőfokot is, ezért a választásom a tó sekélyebb részére esett.

Kora reggel érkeztem a kiválasztott helyre, ahol tudomásom szerint előttem nem horgászott senki, így nem zavarhatott egy korábbi etetés, illetve a terület sem volt bolygatva. Mindkét oldalról szigetek tagolják a tavat, a közelükben sekély, méter alatti a vízmélység, kemény, agyagos mederszerkezettel. A szigetektől távolodva lankásan mélyül a víz, körülbelül 1.4-1.6 méterig. Itt az aljzat először márgásra, majd lágy iszapra vált.

A két sziget megközelítőleg 80 méter távolságra van egymástól, a bal oldalin egy vízbe dőlt fa, és egy széles átjáró biztosítja a halak biztonságérzetét. Arra a döntésre jutottam, hogy az átjáróba teszem le az egyik csalim, ott a legtöbb a napos órák száma, ami segíti a sekély víz gyors melegedését, másrészt a szél folyamatosan keveri, megmozgatva ezzel a táplálékot. A jobb oldali sziget vastag nádfallal szegélyezett, fűzfákkal tarkított, a meder itt is hasonlóképpen épül fel.

A taktika már napokkal a horgászat előtt fejben összeállt, eldöntöttem, hogy ezt a pecát egyfajta csalival fogom lenyomni. Ez a By Pipsi Big Fish Spice-ra keresztelt bojlija. Ez a termék erősen fűszeres, kimondottan csípős. A kora tavaszi időszak favoritja. 

A meghorgászandó területet pontosan letapogattam Marker szerelék segítségével, pontosítva a végszerelékeim helyét. A balos boton a márgás részt választottam, a másikon a váltás utáni iszapot. Az utóbbi szélcsendes, de meglátásom szerint az áramlatok a táplálékot az iszap felé sodorják, amin könnyen meg tudnak tapadni az apró állatok, iszapférgek. A két hot spot saccra 70 méterre volt egymástól, ezért kétféle etetési stratégiát építettem fel. A felkínált csali mindkét horog alatt a Spice bojli 20mm-es méretben. A nyiladékot dobócsővel etettem, alapozásnak 25-30 szemet, amit a továbbiakban, három óránként további fél marékkal
pótoltam. A szerelékem egy 120 grammos inline ólomból, és egy 35cm-es 0,40mm-es fluorocarbon előkéből készítettem el, egy 4-es horoggal D-rigbe kötve, egy szem fekvő bojlival. Elhatároztam, hogy itt nem fogok frissíteni, bent hagyom kapásig, csak azt a pár golyót dobom rá pótlásként. A felszerelésem már több mint 10 éve szolgál engem, mondhatni, hogy összeforrtunk. Elsőre sikerült a kiszemelt helyre dobni. 

A jobb oldalra készítettem egy spod mixet, ami ⅓ rész őrölt, ⅓ rész felezett, és ⅓ rész egész bojliból állt, amihez egy doboz csemegekukoricát adtam. Ezt a keveréket jól átitattam a hozzá illő Spice liquiddel.

Az első horog vízbe juttatása alatt a mixem összeért, szépen beszívódott a ráöntött liquid. 6-8 közepes Spombbal terítettem meg az asztalt. Szerencsére a szél a segítségemre volt a dobásoknál, mert mindig elfújta a zsinórt a fák közeléből, így biztonsággal tudtam megetetni a kiválasztott iszapos részt. Mivel vastagodó dobóelőtétet használok, nem volt szükség Leadcore-ra. 130 grammos ólmot csatoltam Helikopter szerelékbe, előkének kombi-rig, 40-50 centis szabad mozgással.

Iszapon való horgászat alkalmával ezt szeretem használni. A csalim hóember kombináció, 20mm-es süllyedő, egy 16mm-es Spice pop-uppal kikönnyítve, amit megmártottam a Spice liquidben. A szél miatt csak a 3. dobásra tudtam pontosan elhelyezni, a szélerő pillanatok alatt változott, megtolva az ólmot a levegőben.
Botok, tábor kész, minden a helyén. Végezetül egy gyors vízhőfok mérést eszközöltem. A part előtt közvetlen, méteres vízben 8 fokot mértem, ez bizakodásra adott okot, hogy nem esett vissza nagyon a lehűlés következtében. Főztem egy jó kávét, és visszavonultam a fűtött sátramba. A levegő hőmérséklete sem volt több mint 7°c, a légmozgás miatt pedig sokkal kevesebbnek éreztem. A nap hátralevő része pihenéssel, a halak hidegvizi táplálkozásának, illetve szokásaik latolgatásával telt. Este pár spombot dobtam a mix-szel etetett helyre, és csalit is frissítettem. A másikra pedig a 3 órás ütem került. Pipsit ismerve, tartós állagú golyót állított össze, ami bír akár 48 órát is leázás nélkül, megfelelő oldódás mellet. Bíztam a szakértelmében. Megörökítettem a naplemente csodálatos pillanatát, majd átadtam magam az éjszakának.

Reggelig egyetlen csippanásra figyeltem fel, de nem volt folytatása. 8 óra magasságában kidobott a meleg hálózsák. Egy forró kávé, és egy „partreggeli” után kezdődött a napi etetési rutin. Kezdtem elbizonytalanodni, lehet, hogy rossz taktikát választottam, vagy a halak aktuális tartózkodási helyét ítéltem meg rosszul. Gyorsan néztem egy időjárás-előrejelzést, ami emelkedést mutatott a nappali hőmérsékletben, és a légnyomásban is. Viszont a szél nem enyhült, és a vízhőmérőm is 3 fokkal kevesebbet mutatott. Nem tudtam mitévő legyek, húzzak-e a bal szerelékre is friss csalit.?.? Sétáltam egyet, és arra jutottam, ha frissítenék akkor soha nem tudnám meg, hogy mennyit bír ki a bojli természetes közegben. Képes-e „megvárni” a pontyokat, míg azok táplálkozni kezdenek? Bírja-e az apró halak támadását? A hóember kombó a szélárnyékban probléma nélkül bírta a 13 vízben töltött órát. Remekül felázott a külső réteg, de a belseje ép maradt.

Nagyon szeretek egyedül, akár több napot is eltölteni a parton. Van időm a víz minden mozdulatát megfigyelni, a szél és hőmérsékleti változások által kiváltott reakciót a halak viselkedésében. Látok-e mozgást, esetleg fürdést, burványt, túrást az etetések közelében. Szomorúan tapasztaltam, hogy a halak egyelőre elkerültek engem. A parti magányom egy fácánkakas látogatása törte meg, csipegetett a földre elszórt kajából, néha rikácsolt is egy kicsit. Szelíd volt, nem érzett veszélyt, a táborom környékén maradt sokáig. 

Eljött az utolsó éjjel, ha most sem, akkor soha. Reggel korán kelés, és pakolás, indul a dolgos munkahét. Besötétedett, de valamiért nem tudtam megülni a fenekemen. Többször kinéztem, sétálgattam. Figyeltem a vízfelszint, hátha hallok, vagy látok valamit. 

A botoktól épp elég távolra elbóklásztam, mikor egy irgalmatlan erejű húzós kapás törte meg a csendet. Úgy rohantam, mintha az életem múlna rajta. Az öröm akkor járt át igazán, mikor felvettem a botot, és éreztem a súlyt. Balos!!! Kicsit keményebben kellett vele bánnom, mert az átjárót célozta meg, és ha azt eléri, akkor biztosan elveszítem. A jól összeállított felszerelés megtartotta a hevesen küzdő halat. Szákoláskor láttam, hogy egy erős, masszív tövest sikerült fognom.

Gyorsan a bölcsőbe fektettem, majd előkészítettem a fényképezést. Mikor kivettem a merítőhálóból akkor szembesültem vele, hogy a golyó kibírta a kemény farasztást, és a szákban esett csak le a D-rig forgójáról. Elégedetten láttam, hogy a csali 36 óra után is megfelelően tudott dolgozni, ebben a hideg, de annál tartalmasabb élővilággal rendelkező vízben. Mérlegelés és gyors fotózás után a hal visszanyerte szabadságát. A mérleg nyelve picivel 10 kg fölé lendült ki. Nagy volt az öröm. A fogás bizonyítékként szolgál, hogy jó volt a taktika.

A botot vissza sem dobtam, nem akartam zavarni a vizet, és reggel a pakolás is annál gyorsabban ment. A másik jelzőm sajnos csendben maradt a peca egész ideje alatt. Ezen a két napon rengeteg tapasztalattal gazdagodtam, a Big Fish Spice bojli akár több napot gond nélkül kibír, miközben folyamatosan fejti ki csalogató hatását. Ez egy igazán nyerő csali a melegedő, illetve a melegebb vizekben is egyaránt. Következő alkalommal egy másik típust hozok magammal, és azt is próbára teszem, hogy 2 nap alatt mit tudok belőle kihozni. Mindenkinek sikeres szezont kívánok, s ne feledjétek, bízzatok a csalitokban, a helyekben, és az eltervezett taktikában! A befektetett munka soha nem jár eredmény nélkül..

Éles Attila Szunyi
By Pipsi Product Team