Kerek erdő közepén - Horgászat családi körben

A címet olvasva valóban egy mesebeli történetre kaphatunk utalást, ugyanis családi életünk legelső egésznapos horgászkalandját tudhatjuk magunk mögött. Ez meghatározó momentuma egy pecásnak, hisz túráim túlnyomó részét egyedül, vagy egy társsal töltöm. A mi esetünkben azért is különleges, mert kislányaink, Zsófi és Nóri nem éppen a türelmükről híresek, vagyis nehezen elképzelhető, hogy órákat gubbasszanak a peca mögött ülve, mire végre egy hal tiszteletét teszi a parton. Spiccbotos próbálkozásaikat is maximum félórás intervallumok jellemzik, de ha az első sneci nem akad 5 percen belül, ez az idő jelentősen leszűkülhet. Éppen ezért egy olyan horgászvíz kellett az akció lebonyolításához, ahol szinte borítékolható volt néhány fogás.

A tó Baden-Württembergben, Mainhardt közelében fekszik egy szép erdőben, távol a város zajától. Amolyan kis földi paradicsom, vízét források táplálják. Sajnos hosszú ideig el volt hanyagolva, de a tavalyi évtől pár lelkes fiatal számos nehézséget legyűrve megszerezte a bérleti jogot. Azóta a víz és környezete épül és szépül, halállományát is igyekeznek felerősíteni. Jellemzően pontyok, amurok és tokhalak lakják, viszont akad benne néhány őserő, amiket iszonyú nehéz horogra csalni. Reméltük, hogy lesz a fogásaink között pár különlegesebb példány is. 

Az egyik vendéglátónk korán reggel fogadott minket, gyorsan a lehető legtöbb kérdést szegeztem felé a halak esetleges tartózkodási helyéről, amit a környezet  látványa is kiegészített. Az egész partszakasz bokros, akadós, bedőlt fák, és egy gyönyörű lagúna jellemzi, ahol az egyik forrás csordogál a tóba. A partközeli részeken a meder kemény, köves, rengeteg vízi táplálék megtalálható. Beljebb vastag, puha iszap borítja a talajt. Nehezítette a helyzetet, hogy csak a stégről lehet horgászni, illetve mellette egy kis területről, mert kerítés és az erdő szegélyezi nagy részben. Így bár nem volt szó nagy távolságokról, viszont dobással elérhetetlenek lettek volna a kiszemelt helyek. Szerelékeinket ezért etetőhajóval juttattuk be. Az időjárás változékony arcát mutatta a napokban, ami igazából másodlagos szempont is volt, a lényeg, hogy ne essen a gyerekek miatt. Feleségem, Bernadett előtt feltártam a Big Fish paletta valamennyi tagját, teljesen szabad kezet adtam neki a szereléket, illetve a csalizást illetően. Ő elsőre a Fish pop-up mellett tette le a voksát, csalicsavarral Spinner rigre rögzítve, mikro, - illetve 6mm-es halas pellettel kiegészítve, mellé még a Fish bojliból néhány szemet felezve is szórt a hajó tartályába. 

Én más taktikát választottam, az egyik előkét a Krillel csaliztam fel, mellé 10-12 szem bojlit, és egy jó marék tigrismogyorót is adtam. A másik horgom alá pedig a Liver lebegő csalija került. A gyerekek mindeközben felfedező útra indultak a területen, tobozokat, madártollat gyűjtögettek. Még egy órája sem voltunk a tavon, és máris megéheztek. A reggeli előkészületeket Berni első kapása zavarta meg, a halas golyó jó választásnak tűnt az áztatott pellettel. Profikat megszégyenítő rutinnal fárasztotta ki a nap első pontyát, azt azért hozzáfűzném, hogy nem most először fogott pecabotot a kezében.

Apa büszke volt, a jó oktatás, és szuper csali eredményeképp csak a szákolásban kellett segédkeznem. 20 perccel később megint az ő jelzője visított, amit sajnos a part közelében egy kiálló régi vasdarab miatt elveszítettünk. Újra kellett terveznem a csalikat, ekkora zakót nem kaphatok az asszonytól. 20mm-es Fish bojli került a hajszálra, tört golyóval és 6mm-es pellettel körítve. A lagúnában bíztam, ott mindig van hal a srácok szerint. Ahogy lesüllyedt a damilom a mederfenékre, már gazdára is talált a felkínált csalim.



A halas bojli felrobbantotta a vizet, viszont hiába próbálkoztam a másik szerkón a többi csalival, csak a Fish működött. Próbáltam többféle csalikombót, lebegőt szólóban, vagy maggal kiegészítve, nem tudtam kapást kicsikarni. Mindeközben a tintahal vonzotta a pontyokat, Kedvesem újabb bajszossal büszkélkedett.



Az utánpótlás 5-5 percet ült a spiccbot mögött, de mivel ez idő alatt nem jöttek a snecik, csüggedten kerestek maguknak más elfoglaltságot. Ekkor volt egy nagyon gyenge, kis maszatolós kapásom, gyorsan magamhoz hívtam a nagyobbik lányomat, Zsófit, hogy segítsen a fogást partra húzni. Csillogó szemekkel kapaszkodott az orsó hajtókarjába, és alig várta, hogy meglássa a közös zsákmányt. Nóri eközben anyával figyelte az eseményeket, szákolásra készen. Amikor először felbukkant a kis koi, akkor volt csak igazán nagy az öröm. Aranyhal!!!!- kiáltották kánonban. A közös fotót a nap fénypontjaként élték meg, öröm volt látni a mosolyt a kis arcukon.



Csak remélni tudom, hogy egyikük hozzám hasonlóan szerelmese lesz a horgászatnak, és állandó társamként tudhatom valamelyikőjüket magam mellett.
Ezután hosszú órák teltek el eseménytelenül, a család többi tagja éppen elfoglalták magukat, így megpróbáltam pár szebb fotót készíteni az épp nálam lévő termékekről. 

Majd eszembe jutott, Laczko barátom tippje, miszerint ő fokhagymás pellettel akasztotta meg egyik méretes amurját a tavon. Mivel a Big Fish széria nem tartalmaz ilyen aromájú csalit, ezért 16mm-es Spice bojlit kotorásztam ki a táskámból. Duplán, vastagon bepasztázva kínáltam fel, bő két marék 16 és 20-mm-es golyó társaságában, és a nádas végénél, a bokorsor elején helyeztem ki. Fél óra múlva egy csippanás. Aztán mégegy. Láttam, ahogy bólogat a spicc, mint a feederboton, amikor egy kis keszeg próbálkozik felemelni a kosarat a fenékről. Fék behúz, bot felemel, látom a zsinóron, hogy már jócskán eltávolodott az akasztás helyétől, sebesen közeledett a túloldali vízbe dőlt fához. Előbb kellett volna felvennem a kontaktot a hallal, mert így sajnos az akadók közé úszott. Berni segítségét hívtam, gyorsan a mellescsizmába pattantam, és a partvonalat követve araszoltam kiszabadítani ellenfelem az ágak fogságából. Szerencsére csak a szélét érte el, így két vékonyabb gally letörése után újra akadálymentesen fáraszthattam. Könnyedén vontattam vissza a stég irányába, gondoltam egy kisebb potyka, és micsoda katymaszt okozott. Ám amikor először felhúztam a felszínre láttam csak meg, hogy egy szép amur van a horgomon. Azonnal lazítottam a féken, mert tudtam, hogy ez a meccs még nincsen lefújva. Így is volt, 25-30 percig kűzdöttünk magam előtt pár méterrel, akárhányszor elérte a felszínt, újra visszatört a mélybe. Végül teljesen kimerült, és biztonságosan, száktörés nélkül meg tudtam meríteni. A fűponty súlya súrolta a 12 kilót. 

Régen fárasztottam már vízben állva, nagyon élvezetes percek voltak. Estig még egy szebb ponty akadt, addig a család is kellemesen elfáradt. A nap végére összesen 8db halat fektettünk egy rövid időre matracra.



Összeszedtük a motyónkat, és elindultunk haza. A gyerkőcök még azelőtt elaludtak, hogy kiértünk a főútra. Remélem idén még sor kerül hasonló családi rendezvényre, ahol a kis csapatom a Big Fish sorozat bojlijaival fog horgászni.

Nagy Barnabás
By Pipsi Product