Ismeretlen vizeken

10 éves korom óta horgászom, azt hiszem végigjártam a ranglétrát, vagyis inkább a módszerek kavalkádját. A pontyhorgászat lett az életem, úgy 15 éve. Nem minden ment elsőre, sok-sok kudarc övezte a pályafutásomat, de csak a makacsságomnak köszönhettem ezt. Sosem hallgatok senkire, még akkor sem, ha belül úgy érzem, igazat állítanak. Mindig én akarom megmondani a tutit, ennek volt is eredménye, vagyis pont hogy nem volt. Sok nullázást könyveltem el.

Érdeklődve kísértem figyelemmel a netes teszt,-vagy reklámhorgászokat. Mindegy is hogyan nevezzük, én is elhatároztam, hogy teszthorgász leszek. Teltek az évek, de sosem éreztem magam alkalmasnak arra, hogy belevágjak, és megkeressek egy csaligyártó céget, illetve annak tesztcsapatát.Idén leszek 47 éves. Szokásos internetes szörfözgetésem során találtam egy hirdetést, amiben reklámhorgászokat kerestek, pontosítva a By Pipsi Product keresett embereket. Mivel Pipsit ismertem már régebbről, és figyelemmel kísértem a munkásságát, leadtam a jelentkezésemet. Ha jól emlékszem, egyből fel is hívott, hogy komolyan gondolom-e a dolgot? Igen, komolyan! – mondtam, - neked szeretnék horgászni. Miután letettem a telefont tudatosult bennem, hogy mire vállalkoztam. Ritának, a feleségemnek még mondtam is, hogy lehet ezt nem kellet volna. Így kezdődött tehát a történet...

Miután felfogtam mi is a helyzet, és mit vállaltam, elkezdtem tervezni az első céges túrát, és azon vacilláltam, hogy menjek-e a tutira, vagy inkább egy teljesen idegen vizen kezdjek, lesz ami lesz alapon. Szerintetek? Nyilván a nehezebb megoldást választottam, és egy ismeretlen kavicsbánya tó lett az első helyszín, ahol a By Pipsi Product termékeivel megkezdtem reklámhorgász pályafutásomat. Pipsivel egyeztetve, követve a szakmai tanácsait, a Liver, a Krill és a Spice termékeket választottam, a hozzájuk illő csalizó, és pop-up bojlikkal. A golyókból ízenként 2-2 kg-ot vittem magammal, és az etetéseimhez kiegészítő anyagokat is használtam, pellet, és magok formájában.

A felszerelés

Retro ember vagyok, amit megszeretek, és használható, azt használom, sosem cserélgetek az adott horgászpiaci trendeknek megfelelően, így 15 éves botokkal horgászom. Inkább az end game a lényeg, horog, előke, tehát az utolsó méter legyen rendben. A botjaim 2 részesek, 3lbs tesztgörbével, amikhez nagy méretű nyeletőfékes orsókat használok, 0.30mm-es zsinórral megtöltve. Dobóelőkét sosem kötök, az utóbbi időben a Leadcore-t is elhagyom. A végszerelékem egyik alkotóelemére szeretnék picit kitérni, és ez az ólom. 2014 óta gyártok és forgalmazok bojlis ólmokat, CarpDoctor Leads név alatt. Szokás szerint mielőtt elindultam, készítettem pár darabot, hogy az elképzeléseimnek megfelelőt használjam. Íme:

Van-e jelentősége az alcázásnak?

Egy hagyományos, zavaros vizű tóban szerintem kevésbé. A látási viszonyoknak, az érzékelésnek, a nagy testű halaknál van jelentősége, hiszen a pontyok képesek a tanulásra is. Ha a környezetnek megfelelő bevonat van az ólmon, nagyobb eséllyel indulhatunk. Éppen ezért egy tiszta vizű bányatóban az álcázás, illetve a végszerelék láthatatlanná tétele nagyon is fontos lehet. Legjobb példának egy homokos mederfenéken virító zöld, vagy ezüst színű nehezék, ami riasztó hatást kelthet a halakban, ezáltal a csalinkat is békén fogják hagyni, mi pedig jót pihenünk a parton...

Miután megérkeztem a kiszemelt Mura közeli bányatóra, a szokásos előkészületek után markerezni kezdtem. Semmilyen információm nem volt a helyről, habár volt csónak, mégse szálltam vízre. Mivel a parttól rövid távolságra már jelentős mélység mutatkozott más tavakhoz képest, így 30-40 méteres távolságban kezdtem el alaposabban kutakodni. Előttem egyenletes volt mederfenék, kisebb, majdhogynem jelentéktelennek tűnő törésekkel. Tőlem balra nagyjából 2 méteres mélységet találtam, növényzettel a fenéken, amit a markerólom elakadásaiból következtettem ki. Ezután a feltérképező szereléket etetőrakétára cseréltem. A bojlit dobócsővel juttattam a jónak vélt helyekre, 15-20 szemet mindegyik fajtából.

Már benne jártam a délutánban mire a botok, és a végszerelékek a helyükre kerültek. Nyugtáztam, jöhetett a számomra legnehezebb rész, a várakozás. Bekészítettem a világítást , hogy éjjel is jól lássak, és elrendeztem a felszerelésemet, hogy kéznél legyen minden, amire szükségem lehet. Este 11-ig fent voltam, majd a hálózsákba bújtam. 30 perc múlva húzós kapást jelzett a vevőm, nincs mese kelni kellett.

Izgatott voltam, hiszen az első halam az új csalikkal, egy ismeretlen vizen. A fárasztás hamar lezajlott, bölcsőbe fektettem a zsákmányt, és készítettem pár fotót.

Fontos számomra a halvédelem, így egy megfelelő méretű úszómérlegelőbe tettem a pontyot, hogy reggel jobb fényviszonyok mellett tudjak majd fotózni. 1 szem Big Fish Spice-ra csábult el a vendégem, aki egy érdekes egyedi hibával rendelkezett az oldalán, tenyérnyi részen nem volt rajta pikkely. Mérlegeléskor a súlya 13.30kg volt. Rendkívül örültem neki, hiszen itt tényleg horogszűz halak vannak. A dokumentálás után visszaengedtem azzal a gondolattal, hogy talán legközelebb is találkozunk. Újracsaliztam, és visszajuttattam a horgot a helyére. Még pár órát virrasztottam, aztán elnyomott az álom. Fáradtságom az elmúlt időszak számos teendője váltotta ki, és hát hol máshol pihenhetném ki magam, minstem a vízparton. Holnap új nap, mely elé bizakodva néztem.

Az időjárásról

A hidegbetörést másnap erősen szeles idő követte, ami folyamatos irányváltással tett próbára, a légnyomás pedig emelkedő adatokat mutatott. A napi rutint nem is részletezném, lényegében etetésekkel, markerozással, és a csalik variálásával telt. Kerestem a nyerő kombinációt. A fentieket követő két napban végeredményben mindennel találkoztam, amivel csak lehetett, közben a lehűlés is megkezdődött. Hol ÉNy-i, aztán ÉK-i szél fújt változó erősséggel, esett az eső a tó egyik oldalán, a másikon a nap sütött. Halakra utaló jeleket nem láttam, még egy ugrást, fordulást sem, hiába pásztáztam a felszínt a nálam lévő távcsővel.

A csalijaimból különböző kombinációkat készítettem, horgokat kötöttem, unalmamban. A tóra érkező hattyúknak egy magos „etetést” szórtam a táborom mellett, hogy távol tartsam őket a part előtt mélybe törő zsinórjaimtól.

Két nap szinte kiesett az életemből, kapástalanul. Nem így terveztem, de hát ugye ember tervez, és az Isten végez - tartja a mondás. Vasárnap délután a szél is kezdett felénk alábbhagyni, mikor pár pontyugrásra lettem figyelmes a tó nyugati részében. Kora estig sikerült párat a kisebbekből fognom. Az örömöm kétoldalú volt, hiszen a nagyobb, darabosabb halak látogatására számítottam. De az eltelt két nap reményt adott arra, hogy még sikerülhet 10 kiló fölötti fogást is elérnem.

Estére szélcsend, és kristálytiszta ég honolt a bányavíz fölött, aminek következtében erőteljes lehűlés kezdődött. Fagyni fog,- konstatáltam,- begyújtottam a fűtésemet, felvettem az aláöltözemet, felkészülve a jéghideg éjjelre.

Végjáték

Az este folyamán 3 db 5-6 kg közötti pontyot sikerült fognom, majd ismét csend ereszkedett a jelzőkre. Kis idő után viszont a baloson - amivel az elsőt fogtam - húzós kapással jelentkezett valaki. Miután felvettem a botot, már éreztem, hogy jobb hallal van dolgom, mint az eddigiek. Húzott folyamatosan, de gyanúsan oldalazott kifelé, a parti, belógó fák irányába. Bárhogyan próbálkoztam nem tudtam megállítani, majd el is akadt a szerelék. Egy ideig éreztem, hogy még rúg a horgon, majd ezt követően meglazult a zsinór.

Az ólmot elhagytam, az előke a kötés felett elvágva. Pár percig álltam a fejlámpa fényében, és muján bámultam a megmaradt szerkómat. Nem akarok hazudni, de ritkán járok így, ha hagytam volna, talán kijön magától, de most még csónakba szállni se volt időm, hogy kiszabadítsam a halat az akadó fogságából.

Mivel 3 bottal horgászhattam, ezt a botot a rossz Karma miatt már nem szereltem újra, inkább félretettem.

Kissé csalódottan vártam a hátralévő időt, egyre hidegebb lett, a sátram is kívülről fagyni kezdett. Néhány sakál kiáltása törte meg a csendet körülöttem. Az éjjeli látványt a csillagok szikrázó fényei szolgáltatták. Érdemes ilyenkor egy percre megállni, és csak bámulni, nem gondolni semmire, átadni magunkat a pillanatnak.

Hajnalban szinte minden fehér volt, jól látható volt a hideg nyoma. Teltek az órák, pakolni kezdtem, hogy az ünnep hátralévő részét már otthon tudjam tölteni.

A botjaimat hagytam utoljára, mindig olvastam, hogy pakolás közben jött meg az utolsó hal. Velem ilyen ezelőtt még sosem történt, de úgy voltam vele, mit veszíthetek? Semmit, sőt! Húzós kapás a jobbos botomon, amin egy szem 20mm-es By Pipsi Spice bojli, és a hozzá illő Spice pop-up volt felcsalizva. A horgom szépen ült a tükrös szája szélében, miközben rótta a köröket a horgászhelyem előtti mély vízben. Nagy farokúszója még egy utolsót kevert, mielőtt az aranysárga teste a merítőbe csúszott.

10,25 kg-ot mutatott a digitális mérleg. Hogy mennyire örültem neki 2 nap mondhatni tétlenség után, elmondani se tudom. Pár fotó után visszaengedtem a bányató hideg, tiszta vizébe.

Tapasztalataim

A nálam lévő összes ízzel fogtam halat, a két 10 kg feletti pontyot a By Pipsi Big Fish széria Spice nevű terméke adta. Egyik sima, egy szem süllyedő, a másik hóember kombóval csalizva. A pontyokat balról és jobbról fogtam, mindkét részen törésről, víz alatti növényzettel. A középső kavicsos, akadómentes pálya sajnos nem adott halat. Az etetés mennyisége 4 nap alatt 2x 8 liternyi apró pellet, repce, bojli és némi kukorica volt. A keveréket spombbal, a bojlit pedig dobócsővel juttattam be. Mind a csalizó, és mind a kilós kiszerelésből csaliztam, amik jól bírták “áztatást”, nem estek le, viszont a hideg vízben is jól kezdtek el dolgozni, a felületük könnyen fellazult, de nem málltak szét. Széttörve még ugyanúgy érezhető volt az illatuk, hosszú idő alatt távozik belőlük a tartalom.

Pop-up

A lebegő csalikat én személy szerint sokszor használom, mert úgy gondolom, hogy a ponty táplálkozásának sajátossága, az hogy a táplálékot felszívja, majd amit hasznosítani tud, „le is nyeli”. Önmagukban, vagy süllyedő csalikkal kombinálva könnyebben jutnak a pontyok szájába, mint egy sima süllyedő csali. A By Pipsi Product pop-upjai jól bírják a fűzőtűket, többször átszúrva sem estek szét, állagukat megtartották. A hóember csalizást könnyedén elkészíthetjük velük, megfelelően fognak működni.

Tipp

Korábban olvastam azt a tévhitet, hogy olyan vizeken, ahol nem használtak soha bojlit, nem is lehet velük pontyot fogni, mert nem ismerik. Ez így nem helytálló! Amit táplálékként azonosítanak az összetevők miatt, azt idővel elfogadják, és megeszik. Azok a csalik, melyek nem tartalmaznak megfelelő mennyiségű és minőségű tápanyagokat, nem fognak működni. Ahol most horgásztam semmilyen bojlis horgászat nem folyik. No comment, márpedig ekkora szerencsém nem lehetett. Fordítsatok elegendő időt a helykeresésre, a meder feltérképezésére, és válasszatok minőségi csalit! Ezért tettem le a voksomat Pipsi termékei mellett, mert úgy gondolom, hogy mindenki, aki ezekkel a csalikkal fog horgászni, annak nem marad szárazon a bojlis merítője.