Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.

Frontos Ezerjó

Személy szerint én úgy gondolom, hogy az igazi nagypontyhorgászat időszaka április-május hónapokban van a csúcson. Ilyenkor még nincs rekkenő hőség, de már nincsen az a kora tavaszi hideg, mondjuk ez elég merész kijelentés a 2021-es évet figyelembe véve. Sokat kellett gondolkoznom azon, hogy az első túrát melyik vízre tervezzem, de végül a választásom a tőlünk nem messze eső móri Ezerjó-Major horgásztóra esett. Akármennyire is hangzik egyszerű pályának, egy ilyen tó is tud kellemetlen meglepetéseket okozni, főleg amikor a vízpartra kiérve azzal szembesül az ember, hogy ívnak a pontyok. Az eltervezett taktikámat teljesen át kellett formálnom egy más irányba. De erről essen szó később.

Nagyon szeles, és kellemetlen idő fogadott, kipakolás után remegve vágtam neki a több mint 500 méteres befelé vezető gyalogútnak. A horgászhelyre érve szembesültem azzal a ténnyel, hogy itt tényleg nagyon nehéz lesz halat fogni. Barátom járt már ezen a helyen korábban, és mondta, hogy van egy félsziget, ahonnan lehet etetni kézzel. A spombolást teljesen elvetettem, nem akartam hangoskodni, így hát megnéztem azt a szigetszerűséget. Először nem láttam bejáratot sehol, rá kellett jönnöm, hogy a 1,5-2 méteres csalánosban nekem kell utat csinálni. Felöltöztem hosszúnadrágba és kabátba, majd nekivágtam a dzsungelnak, amely sajnos abszolút nem volt olyan egyszerű, mint ahogy én azt elképzeltem. Kellett mennem 150-200 métert, és közben szétcsípett a csalán. Beetettem a kiszemelt helyre a bojlikat egyenként, hogy minél kisebb zajt csapjak. 


Nekiláttam a botok összerakásának, csalik és előkék előkészítésének. Az akadók és a meghorgászandó táv miatt indokoltnak éreztem a bevonatos előkét, egy nagy kedvencemet használtam 15lb-s méretben. Ezeket az előkéket gőzölni kellett, mert nagyon be voltak tekeredve. A táv, amelyet horgásztam 90-100 méter között volt, az erős szembeszélben ez volt még vállalható, amelyet pontosan meg tudtam dobni. 



A csaliként a by Pipsi BIG FISH szériájából a Liver bojlikat használtam 20-24mm-es méretben. Blowback rigen egy szem 24mm-es golyót kínáltam fel, amely nagy meglepetésemre egy órán belül gazdára is talált, egy 12Kg-os amur személyében, ami brutálisat küzdött, a merítőből kétszer lépett
meg.


Csalizás után azonnal repült is vissza a szerelék az etetett helyre, nagyon bíztam a csalimban és a kiválasztott taktikámban, szerintem ez egy nagyon fontos dolog a horgászatban. Eltelt másfél óra és lassú, igazi nagyhalas kapásra lettem figyelmes. Ráemeltem a botra, már a megakasztás pillanatában éreztem, hogy egy nem az a 8-9kg-os kategória, de az álmomban sem gondoltam, hogy ételem hala van a horgon. Húsz perc fárasztás után megpillantottam, és egy minimális csalódottság érzésem volt, nem láttam akkorának a halat amekkorának gondoltam, mindez merítésig volt így, belenéztem a merítőbe és láttam a hatalmas 16,50kg-os tőpontyot, az örömöm leírhatatlan. Brutális hal volthibátlan gyönyörű pikkelyes.

Felpörögtek ez események, húzós kapással érkezett a következő hal a liver 24mm-es és a hozzá tartózó pop-uppal felcsalizott szerelékre, ezek a bojlik legyen bármelyik íz, vagy akár víz nagyon magas szinten megállná a helyét, nekem is igazán elnyerte a tetszésemet. 


Nekiláttam horgokat kötni, babráltam egy picit a szerelékeimmel és más csalizásokon is elmélkedtem hátha szükség lesz rá. Közben egy olyan elementáris kapással érkezett egy gyönyörű spanyolmintás ponty, hogy némi túlzással füstölt az orsó.


Úgy gondoltam megpróbálok egy picit szelektálni, blowback rigre felfűztem 3 szem 24mm-es liver bojlit, nem sokra rá egy 11kg-os pontynak tetszett meg a felkínált tekintélyes méretű csali, nem okozott neki problémát a 4 centire elengedett, tripla 24-es bojli sem.



Az előttem lévő területen elég széles spektrumban tudtam horgászni, kihasználva a hely szélességét, az egyik botommal a nádfal jobb oldali sarkát a másikkal pedig az átjáró közepét, illetve bal szélét dobáltam. Minden kapás után dobócsővel juttattam új adagot a csalijaim köré szétszórtan, hogy minél nagyobb területen mozoghassanak a halak és ne zavarják egymást, ha annyi tévedne oda.



A csali felkínálását sokféle módon próbáltam ki, de a blowback rig vált be ezek közül legjobban, ez az előke egy kis acélkarikával van szerelve, amely a horog szárán kerül rögzítésre. Ez segíti elő a csali könnyed és természetes mozgását, nagyon eredményes tud lenni, ha halak óvatosan táplálkoznak. Két fajta csalizás volt kiemelkedő az 1 szem 24-es és ugyanez egy pop-uppal kombinálva.



Eljött az utolsó este, és természetesen a hidegfront is, kellemetlen idő lett, úgy döntöttem, hogy befekszek a sátorba és befűtök ahogy ezt elterveztem, és mire indultam volna be elhúzta a 24-es golyót, ráemeltem, 10másodperc múlva húzta a másikat is, az egyik halat édesapám fárasztotta ki, a másikat pedig  természetesen én, sikerült bölcsőbe fektetni egy 6kg-os és egy hetes forma hibátlan tövest. Ezen az éjszakán volt még 2 kapásom, sajnos az egyik bement az akadóba, és megtépett. Az éjjeli csendet egy 10+-os nyurgatestű ponty törte meg, ment, mint a gőzmozdony, de 20perc fárasztás után, nagy nehézségek árán megmerítettük. Elképesztően gyönyörű hal volt.



Sajnos az utolsó nap reggelén elment egy halam, és utána délutánig már nem tudtam kapást elérni, de nem panaszkodhatok, mert összesen 12db halat fogtam 2 nap alatt ebből 9db volt 10kg felett egy 15kg felett és két kisebb, amelyek közül egy 9kg-os spanyol mintás hal ezért különleges számomra. A
Liver-melon bojli minden várakozást felülmúlt, elképesztően fogós, tökéletes állaga, visszafogott színük és erős, intenzív illatuk nagyon tetszett a halaknak, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a fogásaim. Elvárásaimat felülmúlta a szezonkezdés, az első túrám nagyon jól sikerült ezek után hatalmas motivációval vágok neki az év többi horgászatának, mint például a jövő héten esedékes balatongyöröki behúzós pecának.

Írta: Egervölgyi Flórián
By Pipsi Product


Fotók: Egervölgyi Dezső¸ Benis Dezső, Hegyi Bendegúz