Folyóvízi kalandjaim – első rész
Ébredés
Az én esetemben a szezonkezdés fogalma más értelmet nyer, mivel folyóvizen -ha nincsen túl kemény telünk – nem ér véget a szezon, és ha nem ér véget, akkor nem is lehet újrakezdeni. A Baden-Württembergben kanyargó Jagst folyó lakhelyemhez közeli szakaszának állandó látogatója lettem, mióta a helyi horgászegyesület bizalmat szavazva nekem, kezembe nyomta az éves engedélyt, és a tagsági igazolványt. Ez persze nem azt jelenti, hogy a tavi horgászatot mellőzöm, de a korlátozásoknak „köszönhetően” meglehetősen leszűkültek a lehetőségeim.
Aki vadvizen horgászik, az tudja, hogy nehéz célzottan egy halfajra fókuszálni, vagyis a fajok közti szelektációhoz, rengeteg ismeret kell. Értem ezalatt a halállományt, a víz természetes táplálékkészletét, a célhal időszakonként változó tartózkodási helyeit, táplálékigényét és annak időbeli rendszerességét, folyamatát. A vízhőmérséklet csökkenésével nem várt halfajok érkeznek az addig jól működő pontyos területekre. Emellett a csapadékos évszakban sűrűn előforduló árvizek a tudtunk nélkül átrendezhetik a populációt. Az idei év kezdetén három hét erős áradást könyveltünk el a térségben, ami nagytestű domolykók nem várt tömeges érkezéséhez vezetett. Ez nem is lenne tragikus, ha a felnőtt létükhöz híven ragadoznának, és nem a pontyokra vadászó horgászok vízbe dobott csaliját falnák fel eszetlenül...
A január nekem több változást is hozott. Mivel nem akartam az írással egyáltalán felhagyni, a Pontyvilág után elindítottam a saját, önálló horgász-blogom, amit a www.kiemenbros.ewk.hu oldalon tekinthettek meg. Másrészt lehetőséget kaptam Szabó Pipsi István csapatában reklámhorgászként, így két vonalon igyekszem kihozni magamból a maximumot. Miután az első by Pipsi Product csalipakkom megérkezett, tudtam, hogy lépésről-lépésre újra kell tanulnom a vizet, és a halakkal is mielőbb el kell fogadtatnom az új portékát. Azzal tisztában voltam, hogy amíg hideg a víz, az általam preferált helyeken hemzsegni fognak a domolykók, márnák, és a dévérkeszegek. Habár ezek a fajok sok horgász által a kedveltek közé tartoznak, főleg a márna, egy vadvizi pontyhorgász számára csalódást okozhatnak. Sorra kellett tehát vennem a termékpalettát, melyik csalival tudom a „zaccot” kikerülni, és pontyokat fogni a hideg márciusi időjárás, és vízhőmérséklet ellenére.
Egy helyi barátom szerint – aki már 10 éve a folyó megszállottja- , 7 Celsius fok a legalsó hőmérsékleti határ, amikor esélyes pontyot fogni, de ennél sokkal nehezebb a hollétükre választ kapni. A tavi viselkedéshez hasonlóan a folyóban is összeállnak egy, vagy több nagyobb csapatba, és csak ritkán, keveset táplálkoznak. Ez azért nem könnyű, mert a Jagst 2 méter körüli átlagmélységgel rendelkezik, duzzasztógátakkal tagolt, jórészt lassú folyású, táplálékgazdag víz. A feladat tehát összetett volt; megtalálni a megcélzott halak aktuális tartózkodási helyét, és hozzá a megfelelő csalit.
Elsőként a Spice golyót a Krillel karöltve vittem magammal a Big Fish szériából, az egyik közeli gát fölé. Ezt a helyet már jól ismerem, tavaly nyáron rengeteg szép pontyot sikerült itt fognom. Korábbi tapasztalataim alapján 2 napig minimális bojli bejuttatásával előetettem a peca napja előtt. Ahogy azt gondoltam a Chillis golyó azonnal felrobbantotta a vizet, egyik óriás dévért fogtam a másik után, esélyt nem adva másik halnak a környéken. Ez a csali telepített tavakon megindíthatja a tavaszt, de az attraktivitása engem itt nem segített. A Krill édes-epres illata is gyorsan aktiválódott, 2-3 domolykót szállított nekem a nap végéig. „Ha nem fogsz, tapasztalsz”- ezt állítom mindig, két csalit megáztattam, megvizsgálhattam, hogy viselkednek folyóvízben. Elégedettséggel láttam, hogy kis idő elteltével megnyílt a kéreg, beindult a bojli csalogató hatása.
A következő nekifutásra a GLM, és a Liver termékeket sorakoztattam fel, ezúttal előzetes etetés nélkül. Nem láttam értelmét azon halak „hasát tömni”, amiket egyáltalán nem akarok megfogni. A kagylós csali a part közvetlen közelébe került mély vízbe, 10 szem megrepesztett golyót köré dobva. Ellenben a májas szerkót sekélyebb szakaszra dobtam, csak pva hálós kiegészítéssel. Kisvártatva brutális húzós kapásom volt a mélyről. Mivel a botspicc alól érkezett a hal, teljesen laza féket állítottam, mert itt az állatok az életükért küzdenek akasztáskor, és fárasztás közben. Minden esetben a lehető leggyorsabb reakció szükségeltetik, ha nem akarjuk megúsztatni a felszerelést. Rohanok, felkapom a botot, a hal már jócskán eltávolodott a parttól. Természetesen nem tudtam mit fogtam, csak a reményem, a vágyam kiáltott ponty után. Pár perc után megláttam, hogy egy kicsike pikkelyes potyka ficánkolt a horgomon, szájméretéhez képest hatalmas csalival. Nem érdemes még ilyenkor sem finomkodni, 20mm-es süllyedőt fűztem 16mm-es lebegővel a hajszálra. A félsiker reményt adott arra, hogy a GLM bojlit kevésbe fogják a nem kívánatos folyólakók fogyasztani. Mivel még jó pár óra vissza volt a napból, horoghegy ellenőrzés után visszatettem a szerelékem a part elé, egy marék bojli kíséretében. A szép időt a tavasz zenéje, a gáton átzúgó víz csobogása és egy kedvenc könyv tette csodálatossá. Mikor már majdnem túl kényelmes volt a szék, a máj-dinnyés cucc is gazdára talált, amit agresszív kapás jelzett nekem. Már az első másodpercek után tudtam a „fejrázásból”, hogy ez bizony ismét domolykó. Szákolás után úgy döntöttem, hogy ezt a botot már nem is dobom vissza, nem akartam még több hívatlan vendéget a közelbe csábítani. Sötétedés előtt a kagylós csoda újra elfüstölt, aminek erdeményeképp újabb kis pontyot jegyezhettem fel. A nap folyamán két dologra derült fény. A part előtti meredek, mély törésen jár a ponty, ez köszönhető a sodrásnak, ami rengeteg táplálékot ragaszt a meder egyenetlen részeire. Másrészt a GLM-et mindeddig csak ponty szívta fel, így már biztos volt, hogy ezt a csalit mindig a táskámban kell tartsam.
Végszerelék, felszerelés: Minden esetben belső zsinórvezetésű Grippa ólmot használok az akadók miatt. A lassú sodrás, helyenként holtágszerű állóvíznek köszönhetően 80-120 gramm elegendő. 0,40-0,50mm-es Fluorocarbon zsinórból kötött D-rig, vagy IQ D-riget alkalmazok hajlított szárú horoggal vagy befordítóval. Kezdetben hagyományos hajszálelőkét is használtam, de a halak agresszív védekezése miatt többször is kipattant a horgom fárasztás közben, annak ellenére, hogy a hegyük élezésére mindig elegendő időt fordítok. 3 méteres, 2 librás cserkelő pálcákhoz 5000-es orsót párosítottam, aminek a dobjára 0,35-ös monofil zsinór került.
Néhány nappal később egy pár órás esti pecára szaladtam le a partra. Este 9-ig szabad csak a pálya a kijárási korlátozás miatt. Szűk 5 óra állt rendelkezésre, ennyi idő alatt már eredményt vártam el a múltkori fogás nyomán. A Fish golyót is magammal hoztam a fix kagylós mellé, amit a túlparti belógó fák alá dobtam. Egy szem süllyedő szólóban, nem használtam mellé semmit, ami tovább aktiválja. Nagy meglepetést nem okozva ismét a kagylósra érkezett az első kapás, a megszokott őrült zsinórhúzással párosítva. A legutóbbi pecával ellentétben a ponty már nem az aprólék közül való volt, hanem egy szép színes hosszúkás nyurga feküdt a matracon, saccolva 6 kilós súlyával.
A Fish bojli csendben maradt, amit egyáltalán nem bántam. Ha ennyi idő alatt nem húzta el dévér, sem domolykó, az mindenféleképp bíztató jel arra, hogy nem fogják kedvelni, a ponty viszont biztosan. Immáron két csalim is van ami működhet, illetve működni fog a hideg folyóvízben. Így nekiállhattam a nehezebbnek látszó feladatnak, a nagytestű pontyok felderítésének. Alkalmanként új helyre táboroztam le, pár órás pecákra. A szakasz rendkívül változatos, rengeteg az akadó, bedőlt fa, törés és rugany, és sziget. Letapogatok annyi helyet, amennyit az időm, és lehetőségem enged. Egyik délutáni parti sétám alkalmával megragadt a szemem egy beszakadt partoldalon, ahol egy fa a földdel együtt a vízbe rogyott, kiváló búvóhelyet kölcsönözve ezzel az ott lakóknak. Rá is ültem másnap este, kíváncsi voltam milyen halak járják az ágak közti folyosókat. Reményeimet egy hatalmas harcsa sötétedés utáni brutális rablása semmisítette meg. Tudtam, ha az ágak alatt ekkora ragadozó bújik meg, akkor itt a környéken esélyem sincsen pontyot fogni.
Ezután egy bő hét erős felmelegedés következett, amit egy pénteki gyenge lehűlés követett, melynek következtében a légnyomás is a kedvező értékek közé igazodott. Alig vártam, hogy a munkaidő letelte után a kedvelt gát fölötti bokrosba dobhassam újra a GLM-mel csalizott horgot. Magas húsliszt, és kagylótartalma miatt a folyó pontyai nem tudnak ellenállni ennek a csalinak. Igazi fegyverré vált a kezemben a halfajok közötti szelektálás terén. A melegedő víz a szakasz egészében felerősödött aktivitást mutatott a felszínen. Lassacskán újra a tavaszi pezsgést figyelhettem meg. A jelző most sem maradt néma, hangos nótába kezdett, ahogy a damil szaladt át a vezetőgörgőn. A végeredmény egy csodaszép, színes bokorlakó tükrös volt. A kora tavaszi nehézségeket legyűrve nézek a nyári szezon elé. Egy valóságos pontymágnes van a birtokomban, amit ha a megfelelő helyen használok, garantált a siker.
Nagy Barnabás
By Pipsi Product Team
