Alaszkai kalandok

A júniusi horgásztúrámat ismét az Alaszka Horgásztóra terveztem, hiszen áprilisban már egyszer jártam ezen a horgászvízen, akkor még nem igazán voltak aktívak a halak, de most bepótoltam az akkori sikertelenséget.



Amit érdemes a tóról tudni. A tavat a 70-es években alakították ki, sóderbánya tó. Maga a tó 9,2 hektár, 4-5 méteres vízmélységgel, iszap mentes, kemény sóder aljzattal. A tavat jelenleg a dobós, illetve az etetőhajós horgászat jellemzi. 5 darab faházas és 7 darab sátras horgászállás foglalható. A tavat intenzíven horgásszák, érdemes 3-4 héttel előre foglalni. Áramvételi lehetőség található minden álláson, központi wc és zuhanyzó épülettel. A tógazda nagyon segítőkész.

Nagyon jó időt fogtunk ki. Megérkezés után nem a tábor állítással kezdtem, hanem összeszereltem az etetőrakétás botom, és kialakítottam az alapozó etetésemet. Etetésre 15 mm-es halas pellet; tigrismogyoró; kevés kukorica; és a By Pipsi bojlik kerültek vegyes méretben, Krill Amino Liquiddel lelocsolva. Azért kezdtem az etetéssel, mert a tavon a parti, illetve az etetőhajós horgászat dominál, a halak nem preferálják az etetőrakétát, csónakkal sajnos nem lehet a tóra menni. Úgy gondoltam, hogy egy alapos intenzív etetés után elegendő lesz a dobócső és az etetőhajó. Mivel a horgászállást 9 órától lehetett elfoglalni, és mire végeztem az etetéssel és a felszerelés összeállításával delet ütött az óra. Csalinak a 20 mm-es krill került fel a 16 mm-es pop-uppal, illetve dupla liver 20 mm-es változata bepasztázva. Igazi nyári meleg, fülledt idő kerekedett, szerencsére akadt árnyékos hely a vízparton. Mi a 4-es számú faházba érkeztünk, így nem volt szükségünk se sátorra, se ágyakra. A halak a víz tetején sütkéreztek, a mélyben rejlő csalik nem keltették fel az érdeklődésüket. 100 méterre horgásztam mindkét botommal a parttól, 2,6 m-es vízben. Óránként frissítettem a csalikat, kitartottam az ízvilág mellett. Éreztem, hogy működni fog az előre eltervezett taktika..



Délután 5 óráig hiába próbáltam táplálkozásra bírni a halakat, nem tudtam őket a mélybe csábítani. Fél 6 magasságában hirtelen „füstölős”, erőteljes kapással jelentkezett az első halam. Egy rövid 10 perces fárasztást követően emeltem partra egy nagyon szép egészséges bányatavi tőpontyot.





Mérlegelés és alapos fertőtlenítést követően visszaengedtem a megszokott élőhelyére. Észrevettem,hogy a hal még „tejes”, nem ívott le. 6 óra után szinte fél óránként értek minket a kapások, viszont a hőmérséklet csökkenésével a halak ismét birtokba vették az alsóbb vízrétegeket.



Beesteledett, a víz felszínén a ponty fürdéseket felváltották a balin rablások (szép balinok lakják a tavat), és újra ritkultak a kapások. Sötétedéskor előkerültek a fejlámpák, én személy szerint szeretem kivilágítani a rod pod környékét, mert a part eléggé meredek, és laza homokos a talaj, ha az ember nem figyel nagyon gyorsan le lehet érni a botokhoz. Mi más is hiányzik egy horgász életéből, mint a vérre éhező szúnyogok! Na, meg is látogattak minket a lámpafénynél szép számmal, de mi kitartottunk. Óránként érkeztek körülbelül a kapások, de sajnos csak a kisebb súlyú példányok. Felkerültek a keményebb horogcsalik is, bízva benne, hogy az éjszaka tartogat még meglepetéseket. Éjfélre teljesen alábbhagytak a kapások, bíztam benne, hogy a kapásjelző hangja meg fogja törni az éjszaka csendjét. Sajnos nem így volt. Hajnalban ismét megszólalt a jelző, egy szép tőpontyot sikerült fognom, ami 11.3 kg-os volt.



Pirkadatkor azon töprengtem, hogy mit lehetne változtatni a nagyobb halak megfogása érdekében. Egyik botomon így növeltem az előke hosszát és a csali méretét is, másik boton pont ennek az ellenkezőjét, kis csali rövid előkén. Etetőhajóval bejuttattam a végszerelékeim, csak ízazonos bojlik kerültek a csalik köré, minden mást elhagytam az etetésről. Mindkét végszerelékem a helyére került. Épp vezettem ki az etetőhajót, amikor a balos botom elfüstölt. Jó halnak éreztem, és erőteljesen tört is befelé, a tó sekélyebb részébe, de mindhiába, 10 perc fárasztás után szákba is került, ez a szép tükrös 9,6 kg súllyal.





Újracsaliztam, majd visszavittem a végszerelékemet a helyére, dupla 16 mm-es liver bojlival csaliztam. Kapás kapást követett a kis csalira, egészen körülbelül 11 óráig. Közben elcsíptem egy igazán szép koi pontyot is, ennek a halnak kimondottan örültem, hisz már sok éve nem fogtam szép színes koit. A pontos súlya pedig 5,38 kg volt.



Délután sikerült elcsípnünk egy dupla kapást is. A halakat a 20 mm-es GLM és a 16 mm-es ízazonos pop-up adta. 10,63 kg, illetve 12,56 kg volt a két hal súlya.



Négy óra magaslatán újra szép számmal érkeztek a kapások, ezek kicsivel testesebbek voltak az előző naphoz képest. Újra felkerültek a 16 mm-es csalik





Úgy vettem észre, hogy az ívás miatt most a halak jobban preferálták a kisebb csalikat, ízazonos csali pasztával, illetve a kicsit megfaragott bojlit dippbe áztatva. Én mindig csak a bojli szélét szoktam lefaragni, így mikor az előkére kerül hordó formájú lesz.

Fényváltást követően ismét megcsendesedett a víz, utolsó éjszakához érkeztünk. Egyik botommal közelebb kezdtem horgászni, körülbelül 60-70 méterre, ezt azért tartottam jó ötletnek, mert ezen a távon láttam több pontyfürdést is. Sikerült is az éjszaka folyamán még egy pár 6 és 10 kilogramm közötti pontyot fognom.



Reggel elérkezett a táborbontás ideje. Egy kellemes, sok halas horgászaton voltunk túl barátaimmal. Remélem, hogy a következő látogatásom alkalmával már a nagyobb halak is tiszteletüket teszik nálam. Mindenkinek kívánom, hogy fogja meg élete halát, remélem a következő horgászatom alkalmával én is rekordokat fogok dönteni.!

Molnár Dávid
By Pipsi Product