Aki mer, az nyer!

Az úticélom Lajosmizse és az ott található Füzes horgásztó. Gyermekkorom kedvenc tava, ahová mindig nagy kihívásokkal és célokkal érkezem. A 8 hektáros egyesületi tavon jó pár évvel ezelőtt horgásztam először, akkor még bojlis horgászatról szó sem esett. Fiatal gyerekként még élveztem a két-három nyaras pontyok, keszegek és kárászok igazalmas és gyors pecáját. Most visszatértem jó pár évnyi bojlis horgászat tapasztalatával, hogy a hőn áhított szeretett tavamon kipróbáljam tudásom, elhivatottságom.
Az időpont május közepe, amikor még van annyira szeszélyes az időjárás mint kora tavasszal, de a halak kapó kedve és étvágya már sokkal nagyobb, mint tél víz idején. A 36 órás rapid pecára egy erős hideg front betörésére érkeztem meg. A lehülő hőmérséklet mellé szinte egész napos esőzés volt várható, ami félig meddig be is következett. A reggeli szakadó eső, a viharos északi szél, valamint az esőtől áztatott talaj sem tette könnyebbé a horgászállás elfoglalását.



Lassan, de biztosan a botok a helyükre, a csalizott végszerelékek pedig a vízbe kerültek. Mivel a tavon az a tapasztalatom, hogy a halak főként a meglebegtetett vagy lebegő horogcsalikat preferelják, ezért első gondolatra mind két botomon pop up-os szereléket használtam. A jobb oldali boton egy Ronnie rig-et szereltem fel, amit egy pva bag-be raktam és úgy vetettem be. A csali egy szem 16 mm-es By Pipsi Product Big Fish széria Spice pop up volt és a pva bagba is a Spice izesítésű főzött gólyókat raktam felezve, illetve negyedelve, ezt nyakon öntve a hozzá illő amino liquiddel. Ezzel próbáltam a halakat keresni, kereső peca gyanánt.  



A balos botomra pedig egy helikopter szereléket tettem fel, amin egy Chod rig volt elhelyezve. A horgon egy szem 16 mm-es Liver azaz máj-sárgadinnyés izésítésű pop up volt feltűzve. Ezt a szereléket gondosan kimérve a parttól 70 méterre vetettem be. Erre a helyre egy alapozó etetést is elvégeztem, ami nem volt sok, csak figyelem felkeltés gyanánt spomboztam be. Az alapozó etetés kevés csemege kukoricából, kendermagból és 20 mm-es Big Fish széria Liver bojliból állt, amiket elfeleztem. Az egész keveréket kevés Liver aromájú folyékony amino liquiddel locsoltam meg a még gyorsabb és atraktívabb csalogatásért. 



A botok be voltak élesítve, majd vártam, hogy ki lesz az első jelentkező, de a jelzők néma csendben voltak. Az időjárás sem változott túlzottan sokat, a folyamatosan szakadó zuhét váltotta a szemerkélő néha elcsendesedő eső, viszont a szél nem hagyott alább. A kereső horgászattal sajnos fel kellett hagynom, mivel a pva bag az erős szembe szélben szinte irányíthatatlan volt és a kiszemelt táv felét sem bírtam megdobni. Akármekkora erővel próbálkoztam az annyit ért,  mint halottnak a csók. Így a pva bagot elhagyva a Ronnie riget az etetésre dobtam. Az idő telt, de a jól bevált módszerek most csődött mondtak. Gondoltam magamban, itt valamit változtatonom kell. Ekkor jött egy hirtelen ihlet, hogy egy szem süllyedő csalit egy gumikukoricával kikönnyítve az etetés peremére dobok. A balos botomat ki is húztam majd egy szem süllyedő Liver-t 20 mm-es méretben feltűztem a hajszálelőkére, valamint egy natúr gumikukoricát. 



Amint említettem, a szereléket az etetésem peremére visszadobtam, majd vártam. Késő délutánra járt már az óra és az időjárás egyre csak a szebbik oldalát mutatta. Az eső teljesen elállt és a szél is már csak lengedezett. Ahogy az idő is jobbra fodult, így reménykedtem, hogy a halak kapó kedve is beindul. Így is lett, délután 6 óra fele amikor már a nap a felhők alá kúszott, a jelzőm megszólalt. Egy erős húzós kapásra lettem figyelmes és tudtam, hogy ez nem a pop up-os szerelékem. A változtatás bejött.  Felvettem a kontaktot a hallal, majd körülbelül 15 perces fárasztás után a matracra tudtam fektetni egy csodás 9,5 kg-os tükröst. 



Gyönyörű látványt nyújtott ez a hal az egésznapos várakozás után. Pár fénykép elkészítés után elköszöntünk egymástól és visszaengedtem az éltető elemébe. Felbuzdulva, újra bevetettem a szerelékem ugyan ezzel a kombinációval, majd az alapozó etetésemből 4-5 dobásnyit spomboltam. Gondolván a később érkező halakra. Lassan a nap a horizontot súrolta és besötétedett.

A sötétségben a nagy csendet egy újabb kapás törte meg. A balost újból elcsavarta, ”megint a Liver!” kiáltottam fel. Örömömre ez a hal már valamivel harciasabb volt, gondolván, hogy nagyobb. Folyamatosan kérte a zsinort a partszélnél és nem akarta megmutatni magát. Mindent megtett hogy megszabudoljon a horogtól, de nem hagytam magam én sem. Végül a küzdelmet én nyertem és ismét büszkén állhattam a kamera túloldán, egy  meseszép 7 kg-os nyurgával.



 A hal súlya a vártnál kisebb volt, de nagyon örültem, mivel nagyon rég nem fogtam ilyen szép színekben pompázó nyurgapontyot. Tudtam, hogy a változtatásom újból sikeres lett és már azt is, hogy az első halam, nem csak egy kósza ponty volt. Újra csaliztam és újfent bedobtam. Úgy mint a halak én is nyugovóra tértem és a sátram hajlékában megpihentem. További kapás este már nem volt, de reménykedtem a hajnali fényváltásban. Meg is hozta a halat. Nagy riadalomra ébredtem, a jelzőm szinte füstölt. Felvettem a botot és a zsinórt még mindig csak húzta és húzta a hal, alig akart megállni. Nagy nehezen a part felé fordítottam, majd megkezdődött a közel 20 perces fárasztás. Az öreg töves nem adta könnyen magát a 13,5 kg-os súlyával, de talán legbelül ő is érezte, hogy jó kezekbe kerül. A boldogságom határtalan volt, hisz akkor még nem tudtam, de a peca legnagyobb halát tarthattam a kezemben. És persze újfent egy szem Liver gólyó volt a nyerő csali 20 mm-es változatban a gumikukoricával kikönnyítve.

A hibátlan töves visszaengedését követően már nem bírtam visszaaludni. Éreztem, hogy ébred a természet és most kell közbe lépnem, ha további halakat akarok fogni. Gyors csalizás követően ment is vissza a szerelék a helyére. A jobbos botom, amin Ronnie rig volt felszerelve az egész estét csippanás nélkül megúszta. Kivettem frissítés gyanánt, de elgondolkoztam, hogy a pop up-os szerelékekre semmi kapás nem volt. Így felraktam egy D-rig-et amire egy szem 20 mm-es Spice süllyedő csalit fűztem fel egy 16 mm-es Spice pop up-al.



Ezt szintén az etetésre dobtam rá. További spomokkal bomáztam a kiszemelt helyemet. Nem is kellett sok az öreg töves után, körülbelül félóra telt el és újból jött egy jelentkező. Csodás kis aranyló tükörponty volt az. A maga 6 kilójával nem életem legnagyobb hala, de gyönyörű színei a reggeli napfelkeltében mindenért kárpótoltak.

A Liver újból bizonyított és véleményem szerintem a spomb becsapódásának ”placcsanó” hangja vonzotta oda ezt a halat. A potyka visszaengedése után jöhetett a reggeli kávé majd a reggeli. Mivel már nem sok idő volt hátra a horgászatból, ezért újabb taktikát, változtatást nem akartam bevetni. Gondoltam maradjon az ami működik. Úgy voltam vele, hogy ha már több hal nem jön én már akkor is boldog leszek. Visszatérve az időjárásra, a tegnapi naphoz képest ég és föld volt a különbség. A előző napi viharos szél teljesen megszűnt, szinte tükör víz volt és a nap is ragyogóan sütött. A peca utolsó pár órájában a felszerelések pakolásával foglalkoztam, amikor nagy meglepetésemre a jobbos botomon óvatos kapással jelentkezett egy 7,5 kg-os pocakos töves. 



D-rig-re érkezett ez a hal ami szintén azt igazolja, hogy jó váltás volt. Csodálatos záró hala volt ez a horgászatnak. Ezek után már csak a pakolás maradt, majd a tótól való búcsúzkodás és hála, hogy ilyen gyönyörű és egészséges halakkal ajándékozott meg.
Összegezve, ezeknél a rövid horgászatoknál sem szabad csak arra taktikára hajazni, amit kigondol az ember. Merni kell változtatni, mert aki mer, az nyer. Valamint köszönöm támogatást Szabó Pipsi Istvánnak és azt a sok jó szót amivel ösztönöz, hogy jobb horgász lehessek.

Oláh Dániel

By Pipsi Product